Aznap Micimackó kicsit későn ébredt és kapkodva öltözködött, közben kinézett az ablakon. De akár ki se nézett volna, mert amit látott az annyira megzavarta a figyelmét, hogy az egy szem ingét a lábára húzta.
Azt látta, hogy Füles rohangál az erdő szélén, amit már sokszor látott, de most Füles hátra felé ugrabugrált, szökdécselt és hol egy zsombékban botlott meg, hol egy gödörbe esett hanyatt, hol egy fának ment neki. Aztán belehátrált egy tüskés bokorba és onnét se té, se tova — keservesen bőgött. Micimackó gyorsan kiszaladt segíteni, úgy ahogy volt, még fésülködni is elfelejtett.
— Mit csinálsz, Füles? Rosszat álmodtál? Várj, segítek kiszabadulni a tüskés bozótból!
— Nincs itt semmiféle tüskés bozót — mondta mérgesen Füles, bár a segítségnek láthatóan örült.
— Akkor most te mibe ragadtál bele — érdeklődött Micimackó — a semmibe?
— Jól mondod. A semmibe — közölte Füles és keservesen igyekezett kiszabadulni a tüskés fogságból.
— Azaz azt állítod, hogy itt nincs semmi? Nincs bokor? — kérdezte meghökkenve Micimackó.
— Semmi, semmi. Az égvilágon semmi. És jó, ha tudod, hogy mi sem vagyunk, az egész csak képzelődés.
— Szóval te azt képzeled, hogy én azt képzelem, hogy te beleképzelted magad a bozótba elképzelve, hogy én itt vagyok, illetve… — Micimackó belezavarodott a mondandójába és mérgesen legyintett. — Bolond vagy te Füles, hát egyszerűen nézz végig a tépett bundádon és láthatod, hogy ez valóság.
— Nem, nem. Ez csak képzelődés. Azt képzeljük, hogy élünk, közben meg álmodjuk — állította Füles, aki végre kiszabadult a bokorból.
— Igen? És ez is csak képzelődés, mi? — kérdezte, és jól meghúzta Füles farkát.
— Persze. Most azt képzelem, hogy te meghúztad a farkamat, és ezért én meg képzeletben jól rátaposok a lábadra — és tényleg úgy megtaposta Micimackó lábát, hogy szegény felszisszent a fájdalomtól.
— Juj, juj, Füles, ez biztosan nem volt képzelődés, hagyd abba!
— Már miért nem lett volna?
— Mert én csak szép dolgokat szoktam elképzelni magamnak, azt sosem, hogy összetaposod a lábam. Honnét veszed ezt az egész képzelődést?
— Ezt nem vettem, hanem olvastam egy könyvben. Komolyan le volt írva, hogy nem is élünk, hanem képzeljük. Esetleg álmodjuk, de ez filozófia, te ezt nem értheted — biggyesztette le a száját.
— Biztosan álmában írta valaki — morgott Micimackó. — Ki hallott már ilyet? Akkor azt is mondhatnánk, hogy nekem a kamrában csak képzeletben vannak mézes üvegeim, vagy minden másként van, mint látjuk. Az ablakon járunk be a házba, és a lábunkra húzzuk az inget.
— Hehehehe — nyerített Füles, ez így is van, nézzél csak magadra!
— Igen — jött zavarba Micimackó —, de ez nem azért van mert álmodom, hanem mert kapkodtam, amikor láttam, hogy elment az eszed.
— Nem ment el az eszem — sértődött meg Füles —, hanem igenis pont megjött. Végig gondoltam mindent, és rájöttem, hogy ha így van, akkor például nekem egyáltalán nem kell előre menni, mert úgy is csak képzelem, és ezért mától hátrafelé közlekedek, és hogy valami hasznom is legyen belőle, elhatároztam, hogy megdöntöm a hátra szökdécselés Európa csúcsát. Biztosan adnak érte érmet, meg az újságokba is kiírják a nevem.
— Ez nem így van Füles, mert akkor ez csak egy képzelt rekord lesz, és képzelt rekordér nem szoktak érmet adni. Még képzeltet sem.
— Na, én megyek — vetette oda —, ma van Zsebibaba névnapi zsúrja diós tortával, amit én nagyon szeretek, és egyébként is ma nekem dupla adag jut, mert te nekem adod a részed, neked elég belőle a képzelet is.
— Dehogy adom neked, még mit nem képzelsz! — hökkent meg Füles, és elfelejtkezve a hátra felé menés Európa csúcsáról, villámgyorsan eliramlott Kangáék kuckója felé akkora szelet kavarva, hogy Micimackó berepült tőle a tüskés bokorba.
— Jaj, jaj — siránkozott Micimackó és üggyel-bajjal próbálkozott kiszabadulni, azután felderült a képe.
— Még szerencse, hogy mindezt csak képzelem!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:25 :: Torjay Attila
