Az Astoria környékén csavarogtak és Lázár nagyon fázott, előző este kicsit többet ivott, és ellopták a felső kabátját az aluljáróban, amíg aludt. Két kabátja volt, ám a maradék kisebb nem volt igazán meleg. Végül is beálltak a 27/a kapualjához, ahol a pinceablakon mindig jött ki a meleg.
Mindhárman kellemesen átmelegedtek, Lázárnak sokadszorra jutott eszébe, hogy be kéne egyszer mászni a pinceablakon körülnézni. Talán meg lehetne húzódni abban a melegben pár napig. A Mari és Dezső bá’ hajlandók voltak falazni, de mielőtt elkezdte volna a felderítést megszólalt Mari telefonja. A Marinak mobilja is volt, a Marinak mindene volt, rokkantnyugdíjat is kapott 37.000 forintot, lakhatott a lányainál, nem is értették, hogy miért csavarog velük sokszor napokig.
— Gyerekek, a Blahán a Krisnások csomagot osztanak, meg ruhákat — lelkendezett Mari — siessünk. Gyorsan húztak a Blaha felé, már amennyire Dezső bá’ fagyott ballábától kitelt, szerencséjük volt, elég korán érkeztek. Nem csak csomagot, hanem meleg bablevest, teát is kaptak, és Lázár odaverekedte magát a ruhaosztáshoz, végül is szerzett egy jó állapotban lévő „mikádót”, azaz katonakabátot. Az viszont nem volt annyira bő, mint a régi, nem tudta rávenni a vékonyabb kabátra. Azt némi töprengés után eldobta.
Így is jó volt, meleg volt, és Lázár nagyon örült új szerzeményének. Valamikor már hordott ilyet két évig, még jóval a hajléktalanság előtt. Közben Mari meg Dezső bá’ másodszor is sorba álltak és sikerült másodszor is csomagot meg kaját kapni, mindhárman jóllakásig teleették magukat. Megnézték a csomagot: pár szaloncukor, alma, sütemények.
— Legalább most adhattak volna egy kis bort, morgott Dezső bá’. Úgy látszik kezdett hiányozni neki az alkohol, az öreg, ha nem ivott egy nap, akkor depresszióba esett, a cigarettával nem találta a száját annyira remegett a keze.
Lázár átnézte az új kabát zsebeit és teljesen paff lett, a belső zsebében talált egy ezrest. Mielőtt megszólalhatott volna, Mari már kikapta a kezéből, és nevetve lengette az orruk előtt.
— Lázár meghív minket a Matrózba!
— Nem, ne oda menjünk, szerintem menjünk vissza a 27/a-ba, és próbáljunk lejutni a pincébe. Ott jól ellehetnénk, a kocsma csak tízig van nyitva.
A másik kettő végül is rábólintott, elindultak lustán, jóllakottan visszafelé, útközben Mari bement egy kis üzletbe. Vett két kiló kenyeret, szalonnát és négy liter bort.
A 27/a előtt Lázár benyomta a résnyire hagyott pinceablakot, és óvatosan leereszkedett. Valamikor szenespince lehetett, egy kevés brikett még mindig ott volt a sarokban. Mindenféle csövek tekeregtek a helyiségben, fűtés csövek, meleg vizes csövek is, ezek adták a kellemes hőmérsékletet, volt még egy ajtó is, az be volt zárva.
Intett a másik kettőnek, Mari is lemászott, aztán üggyel-bajjal az öreg is. Mikor leért már alig állt a lábán, a gondjaira bízott liter bort már útközben megitta.
Visszanyomták az ablakot, leültek a fal mellé egy halomba rakott zsákra. Lázár kinyitott még egy üveget, csendben iszogattak. Mire elfogytak az üvegek, Dezső bá’ elfeküdt a fal mellett, részeg álomba merült, betakarták pár zsákkal. Az ablakon felnézve ki lehetett látni a már sötét utcára.
— Ezt nézd, Lázár, hogy szakad a hó — szólt Mari, oda álltak az ablak mellé, a lámpák fényében jó volt nézni a hóesést a védett melegből. Nézték sokáig félig kapatosan, aztán a sarokban megágyaztak zsákokból, kabátokból és összebújtak.
Mari hamarosan elaludt, Lázár pedig arra gondolt milyen jó, hogy ilyen napok is vannak, amikor csak jó éri az ember fiát, egy igazi szerencsés, szép Karácsony.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.21. @ 13:17 :: Torjay Attila