szívdobbanásomra lép
borzalmas id?m
döng? aszfaltba csapódó perceket
örököltem
pipacsokat és fekete tulipánokat
hímzett testemre az élet
elvesztett kulcsok
félig tárt ajtók
ki mer benyitni?
kinek tárom szélesre világom?
szellemek a küszöbben
sosem ismert ?sök nyiszognak
csontba rág a jelenmúlt
nem sz?nik el az elfeledett
nincs hely megnyugodni
a szeretet m?vészetét gyakorlom
függönyfények mögött
jeltelen kiáradás
voltak valaha mesék?
dalok zengtek folyóparton?
szöcskelétben tücsökhúron
nem nem emlékszem
csak arcod csak szemed
összefolyt masszája lebeg odafenn
értelmezhetetlen mint az én
vihar és csend
a világ különböz? pontjairól
egymáshoz rántó mágnesesség
ösztön ösztönöz
szélmalmok nem pihen? kerekei
minden reggel újrateremtik az akaratot
nem tudom miért
miért kell hogy er?s legyek
2007. 04. 17.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.01. @ 20:15 :: Tóth Katalin
