Arnold a parton ült és nézte, ahogy a fáradt, vakítóan fényes korong lassan elbújik a horizont mögött. Úgy festett, mintha a kristályosan csillogó tengerbe merülne alá, hogy végre ? is megmártózzon a habokban, és csak másnap reggel bukkanjon fel újra a halak közül. Az este lassan, komótosan szállt a fest?i tájra. A csillagok is el?bújtak, utánozhatatlan hangulatvilágítást kölcsönözve az ég bársonykárpitjának.
Arnold sóhajtott, felállt és elindult a kis tengerparti bár felé. Az egészet nádból építették, legalábbis úgy t?nt. A tet?r?l különböz? szín? lampionok csüngtek alá, így a bár még kellemesebb hangulatot árasztott. A pult mögött gyönyör?, f?szoknyás lány szolgálta ki a vendégeket és Arnold leült vele szemben, az egyik kényelmes bárszékre.
– Egy koktélt kérek – mosolygott a lányra.
– Milyen koktélt? – mosolygott rá vissza a lány. Ragyogó mosolya volt, és Arnold rögtön tudta, hogy ?t akarja.
– Valami egzotikusat. A legjobbat és legdrágábbat, ami csak van.
A következ? percben már ott állt a pulton, gyönyör? pohárban a világ legtarkább, legízlésesebben felszolgált koktélja. Giccses volt az egész, a szívószállal, a tarka tartalmával, a díszítéssel együtt, mégis csodálatosnak tetszett ez után a felséges nap után, ezen a gyönyör? estén. Arnold lassan itta, kiélvezve a méregdrága ital minden cseppjét. A pultnál ülve hosszan beszélgetett a csinos lánnyal, és látta rajta, hogy ? is tetszik neki. Figyelmes volt és sokat kérdezett a lány kedvenceir?l. Talán egy kissé szégyellte is, de most hazudni is képes volt. Ha a lány azt mondta, a szamba a kedvence, Arnold rábólintott, hogy neki is (holott ? az operáért rajongott). Amikor a lány azt mondta, hogy természetvéd? aktivista, Arnold szaporán bólogatott, hogy ? is sokszor felszólalt már a természet védelme érdekében (a valóságban viszont hamisítatlan gyáros volt, s?t már az apja és a nagyapja is gyárigazgatóként dolgozott, több hektárnyi erd?t kiirtva). Most, ezzel a szép lánnyal szemben ülve Arnold talán még sajnálta is kicsit, hogy annyi fát megölt életében. Teljesen a lány b?vkörébe került.
Végül megkérdezte, mikor végez, és amikor a lány azt felelte, negyed óra múlva, Arnold elhívta ?t a part legdrágább mulatóhelyére. A lány pajkosan mosolyogva mondott igent a meghívásra.
Tüzes, latinos zene szólt, négy gitáros izzította hangszerét és miközben a drága vacsorára vártak, Arnold táncolni hívta a lányt. Erotikától túlf?tött tangót jártak és teljesen megizzadtak, ahogy egymást karolták.
– Akarlak! – suttogta a lány remeg? ajkakkal, és a vacsora után a férfi házába mentek. A bérelt ház egy móló végén állt, az átlátszó, kristálytiszta viz? tenger felett. A puha ágy végében kis ablak volt a padlóba vágva, ahonnan meg lehetett csodálni az alattuk kivilágított vizet, vagy alkalomadtán etetni a halakat. A ház persze pofátlanul drága volt, de ez nem számított…
Ugyanúgy, ahogy nem számított a méregdrága párizsi hétvége sem, a Louvre-ban töltött csaknem tizennyolc óra, hiszen Arnold nem csak a Nagy Galériára volt kíváncsi, de bebarangolta az egész múzeumot, mindent magába szippantva. Nem számított a római útra költött pénz sem és nem számítottak a Prágában elköltött súlyos ezrek. A Hawaii-on töltött napok, a Teneriffe-i ötcsillagos szálloda és az aquapark…
Arnold és a tündérszép lány végül az ágyban kötöttek ki, és vadul, szenvedélyesen szerették egymást. Hajnal felé még mindig kellemesen meleg volt az id?. Egymás mellett feküdtek a puha, kényelmes ágyon és miel?tt még elaludtak volna, Arnold megszólalt:
– Ez volt életem legszebb napja. Több ilyen már biztos nem lesz.
– Ne mondj ilyet – bökte oldalba viccel?dve a lány, és egyáltalán nem vette komolyan Arnold szavait.
– Pedig így van – suttogta a férfi és behunyta a szemét.
Tényleg szép nap volt. Ma még az irtózatos köhögés sem kínozta, ami másfél éve állandóan, egyre jobban nyomorgatta ?t. Amikor az orvosok megmondták neki, hogy mi a baj, tudta, hogy ki kell élveznie a maradék id?t. A mai nap után már egy fillérje sem maradt. Minden álma teljesült, egyet kivéve.
– A legszebb nap – suttogta alig hallhatóan és csendben, boldogan elaludt.
Többé soha nem kelt fel.
(Kisudvarnok, 2006. május 29.)
Legutóbbi módosítás: 2008.01.23. @ 16:53 :: Francis W. Scott