*(meghallgatom)
Mint magányos farkas a kies hómezőn,
hol szikrázó fényben csak a szél süvít,
egómtól megfosztva ott állok egyedül
s lelkem a farkasokkal együtt nyüszít.
Néha úgy érezem, félek önmagamtól
s magamban hordozom a pusztítást,
hidd el nekem, belül én többet sírok,
hisz csak jót akartam, semmi mást.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Adminguru