Születés
…„- Sötét éjszaka, s bársonytapintás,
Lágy fuvallat, szeret? anyai, símogatás.
Álmok, csak álmok, suttogó szó,
Majd halk cseng? ének, muzsikaszó."
„- Harsány kacagás, boldogító igen-jöv?,
Hagyatékul szerelem, két szív, emberölt?!
Míg magányomban álmodom ébren,
Szavakat, s verset formálva merészen."
„- Honnan jöttem, s mi leszek én majd',
Miért lesz életem, s lát-e diadalt?
Csak érzem, hogy szívem jó, de fáj,
Itt is egyedüllét, s ócska magány!"
„- Újból, s újból csendül énekszó, varázs
Dobbanó szeretet fejem felett, mily csodás!
S míg nem értem, hol vagyok, s mi e éj
S miért nem látok világot, miért, e sötétség?"
„- Ráncolom homlokom, s ajkam szóra emelem
Mily hangos szót nem hallok, szeretve-szeretet.
Vágytam e helyet, nyugalmat, s nem kínt,
Mi eddig ölelt 'rég, beteggé tett, én' lelkim'."
„- Jó érzés e pihenés, s lágy dunyhám betakar,
Mint kéjes ?szi tájt, a lágy, r?t avar.
S boldog napsugár is, mi fürdet ?t örömben
Vágya néki is, forróságot adni szívekben."
„- Hát nem csak Tavasz, szerelem ünnepe,
De Ã??sz is, ha meghitt, s édes a Holdtölte.
Míg pár hó szerelem, dics? vágy, s er?
Szívre szív, míg tart magot, s csírázik Ã??."…
Fogantatott Április, szeszély, s büszkeség,
Konok dac, mi majd jellemez, – H?ség!
Vágyad már most reménytelen, az
Megbúvó lelket, még nem tudod, milyt' kapsz!
Tündökl? a Május, piciny babszem élet
Kapaszkodsz, plántál term?n Anyád méhe.
S míg szerelem izgalma nyit rád ablakot,
Májusi friss es? gyönyört, s aranyad mos.
Virágpompa Június, vágyad zöldell? rét,
Mezei pacsirta dalát hallod, nyár-el?jét.
S míg friss vihar port kever, mit es? csendesít,
Júliusi nyár-derék, dolog mez?n, nemesít.
Augusztusi napsugár, s hulló csillag égen,
Szív alatt szív dobban, magzatod már ébred.
Pajkos gyermek, vígot játszik, nyugtalan éje,
Míg telik id?, Szeptember, s anyja édes zenéje.
Október, október, ?szi nap édes sugara,
Hulló falevelek szerelme, ölelve egymásba.
Pironkodó arcuk, csókol egymást szeretve,
Kis halmuk paplanja földe, fájuk özvegye.
Novemberi csíp?s dér, s a fagyott hajnal,
Pírban napsugár is, küszködik a halállal.
Míg nem gyötr? ének, varjú károgása,
Földbarázdában kér alamizsnát, koldulása.
Hát elj? a December, fehér sz?z hava,
Frissít arcot, csípve, fagyos mosolyt hagyva.
S míg napok telnek, közelg? napforduló éje,
Ünnepe szent, a két Emberiség alapító vére!
Mily érdekes, ajkam mosolyra vágy,
Fura égzengés, mi töri e téli éjszakát.
Villámlik, s hasad az ég, napnak sugara,
Fény villan, vajúdó boldogság, Kel a Nap!
Szép éj homálya, s kínban gyönyör születik,
Szembe els? fény szúr, ajkam sírásra kerekedik.
Fázom! Hol a jó melegágy, s a paplanom,
Míg ordító Énem kiált, éhes kis gyomrom!
S míg találom Édesanyám éltet? keblit,
Ajkamra csurran els? cseppje, mi étkim!
Majszolva hörpintem tartalmát, éhem csillapít,
Tudatomba hasít végre, Megszülettem, – az Úr áldja mindenit!
Hát így lettem csecsszopó csecsem?, tán "annó",
Majd siheder gyermek, s Emberként gyarló.
Vagy csak lelkem köntöse, gúnyája az,
Mit váltunk, ha kin?ttük, vagy meghal az?
Tán már értem, miért e folyosó,
S ajtó rajta végtelen, mint patak, s folyó
Csepp tengerben, mi majd pára,
S felh?b?l aláhullva, éltet? nedv nyárra!
Körforgás folyton-folyvást, születés, halál,
Emberi háborúk, pusztulás, majd Új-világ.
Rút hernyóból pillangó, csodaszép, Élet-éke,
S születnem kell százszor, tán ezerszer, hogy ismét Éljek!
20070308
Louis De La Cruise
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Kácsor Lajos
