XII.
Él? halott
Kérlek, ne hagyj itt, ne hagyj egyedül,
Mosolyom csak a megfagyott pillanat;
Mit a kényszer csodálva arcomra küld,
Hogy ekképp rajzolja vonzóra ajkamat!
Hamis mosolyt festve, r?t krétával;
Hazug-pirost, de vér-vesztett ajkakat,
Mint régi langy estéken pírt látva,
Az elbukó Nap után, a horizont alatt!
Míg rongy kezembe temetem arcom,
S gondolataim, mik régi víg-kaland,
Majd, most már csak görcs a torkom;
S könnyeim szöknek a red?i alatt!
Könnyben ázva egy Világot siratok,
Végs? pillanatban, már csak egy él?-halott vagyok!
20071113
Louis De La Cruise
Legutóbbi módosítás: 2008.01.13. @ 11:03 :: Kácsor Lajos