I. felvonás
I. pillanat
Kora tavaszi h?s fuvallat, s égen
Bíbora, naplemente éjnek.
Felkel? nap pironkodva, vagy még sem?
Didereg picit, mikor ébred.
Szürke még a korai határ, de
Tél ny?tte avar alatt éled, s
Hajt csírát ezernyi mag, élete
Költözik holtba, új, s új lélek.
Zamatos zöld-bársony, friss vetés
Szomját olt, els? es? csepereg.
H?vös még e hónap, nap kevés,
Korai fagyos még az új, reggelek.
Sivár, bús a táj, s horkant álmában egyet,
Fordul át' oldalra, s szundít még egyet.
II. pillanat
Els? napsugár szabadult mosolya,
Arcot pirít, s holnapra leveg?t.
Illatozó gyöngyvirág, hamvas ibolya,
Megbúvó ékszerek, igézve zümmög?t.
Serény méhecske nyújtogat szárnyát,
Gémberedett jószág, vágya nektár,
S els? pillére, míg várunk, tavasz álmát,
Születve tündér, porból lész gyémánt.
Sok-sok drágak? reppen? csodája,
Éke, s gyöngye, végtelen nagy határnak.
Majd pattanó rügyek, barkavirága,
Frissül? zöld lomb, üdéje homálynak.
Meleng? vacokban még lustítok picit,
Bár lassan illan takaróm, s fény vidít!
III. pillanat
Második napsugár, szirmot bont szépet,
S míg h?s a reggel, de korán felébred.
Álmodik gyönyört, et?döt, tájképet,
Ezer-szín ecsetje, vásznára rátéved.
Mily m?vész a tavasz, feledtet múltat,
Mib?l már nem maradt híre, se hamva.
Mint terített asztal, b?séggel tálalt,
Színek pompája, madárfütty, s vígdal.
Még egy végs? er?lködés, fagyos éj, s
Fátylat hint, a múló tél végként.
De felkel? nap, ördögként pokolra kér
S f?zi péppé, lucsokká levét!
Új nap, új hajnal, vágyálmom a kikelet,
Tavaszi csermelyt, s virágzó oltárt, kérem ezt!
IV. pillanat
Harmadik napsugár, véget int télnek,
Majd égi áldás, mi kövérít szárat,
S természet kórusa víg madárének.
Hajtás fakad, hajtás után, tündér-dal.
Kis bibék, meztelen testük, éhük,
Port kíván, délceg bika' rontójuk.
Mered kéjesen, s eltakar szirmuk,
Dolgot t?r tán méh, gyarapít kis testük.
Kis patak friss vize, távol hegyeknek
Olvadó hó, mi rohanó zöld-árt hoz
Medrét lép, s láp iszapvizét szél fodroz,
Hol mohón indáz, lápi rózsa-szépe.
S délen, mediterrán vidék, tavaszló ezer év
Fáradhatatlan ontja virágát, növényét.
V. pillanat
Negyedik napsugár, kacs fodrozódik,
Levél árnyékot ád, fürtvirág izzik.
Hegy leve lész majd az, babázik mára,
T?ke-rengeteg víg-?szre kosárba.
Pirosló bogyó, párjában szerelmes,
Seregély had, fáról-fára repdes.
S míg cseresnye gyümölcsként, íze fenség,
Részeg madárraj kurjongat, kocsmásként.
Míg alkonyi vörös ég hoz h?s szelet,
Aludni vágyok, s álmodni szerelmet.
Harsogó reggel, ébreszt friss „kukorék",
De madárdal fars, fülemnek jajveszék!
Ébredtem mára, s igéz? hajnalon,
Pillantok leányt, ki éjben volt vágyálmom!
VI. pillanat
Ötödik napsugár, szövi szerelmem,
Nem, mint régi-tél, mi rontott hevemet!
H?tötte vérem, s mélán búval fedett
Reám fagyot, s majd jeges mérget etet.
Ez más, mi vég Április, hajnalzeng?
S szívemben, csata készül, szeretetb?l.
Öldök-háború, haláltánc magányra,
S vértemnek felöltöm, H?s-költ?nk szája.
Ércel szerelmet, s élcel magányt ríme,
Símogat kedvest, dicsér ?t (mind') verse.
Mosolyom, ím most nem hazug, nem Ál' ság,
Ajkam is csak csókra éhez, vágy Rád!
S míg, ha álmodom friss tavaszt, Áprilist
Inkább, szerelem kérje nékem Vég,…Itt!
VII. pillanat
Hatodik napsugár, már múltunk a tél,
S hajadon még, a fiatal jöv?' nyár.
Tavaszon udvarol, s mi út, h?st regél,
Hoz gyönyört, s cirógat keze, teste tájt!
Kik m?vészek, lenge Szell?, s Napsugár
Míg színdarab-m?, ha' els? felvonás,
Vígot játszanak, felh?tlen szerelmet,
S nem sötét, létbe fúlt, zord tragédiát!
Immár feledésbe merült, hitvány táj,
Virult ki föld-virág, s nincs ködös homály.
Gazdagság és pompa, úri csillogás,
Lassan esküv?, s vég' els? felvonás!
Menyegz?, s templomi áldott-feszület,
Ím, itt a Május, önfeledt szeretet!
II. felvonás
VIII. pillanat
Hetedik napsugár, s már Hold is t?zben ég,
Világa mellett kék szirmok szerelme.
Hajnali pír gyönyört önt, madár ék',
Délceg rigó, s víg-pacsirta éneke!
Szökken szárba vetés, hullámzó zöld rét
Májusi es? Arany, s gyémántcsillogás,
Áztatva táplál tavasz virág földjét.
Gazdagság, kalász, s haszon-gyarapodás!
S míg szerelmem lobban, hölgyem szeretve,
Játszva testén, s édes csókját ízlelve,
Vágyom bátorítón, hangját énekre,
Mint búgó gerlepár, egymástól epedve.
Majd hantom, puha ágyam melege, s
Otthonom, kedvesem forró szerelme.
IX. pillanat
Nyolcadik napsugár a rekken? nap
Delel már, s h?s fuvallat Keletr?l,
Sötétül ég szikrát szór, mennydörög.
S míg tépve fát, korbácsol gyámoltalant.
Ostorcsapás büntet, s égi könnyeim,
Mi jajdul, s hull alá, keserv és kín.
Zord ez az id?, de tavasz ez is, ím!
Bolond! Nem tudja mi Ã??, tán Április?
Vagy második felvonás készül immár
Égi zenekar játszik nyitányt, s taps
Mi jéges? hangja, szaggat szív húrját
Tombol üstdob, míg bírja, majd csend hát!
Függöny felgördül, s új díszlet hajnala
Folytatódik, a jöv? diadala!
X. pillanat
Kilencedik, de már nem is számolom,
Barack virága hull, pelyhes szirmokon.
Míg lápon nád szökken, s gyékény, úgy látom,
Poszáta, s rigó ver tanyát, birtokon.
Mosolyod a felh?, kéjesen nyújtóz,
Fürdeti magát hétágra süt?ben.
Napsugár tüzében, s éji Hold, virtuóz
Fényében legel?, bárányb?rében.
Pajkos kutyaként szell? kerget felleget,
Majd kifárad, hullat kövér könnyeket.
Néha borzol határ sz?rét, terelget,
Sír, csak sír, s vigasztal így növényeket.
Már rég nem kopár a táj, színes tavasz
Leny?göz, vakít, s illata folytja torkomat.
XI. pillanat
Lankás déli hegyoldal, tíz Othelló
Áriáz, bordalt dalol, s fürtbe olt!
Újra vastaps, jéges?, dráma vígból
Imént der?, most harap a menybolt!
Buta juhász, kurjongatva hangosan
Pattintgatva fényl? ostorát, s riadt
Barmai rideg könnyeket hullatva,
Így gázolva nemes sz?lein, alant!
Sír a közönség, nem érti miért, e
Szenvedéssé torzult kedves mosoly?
Feledésbe múló tövek, gyász miértje,
S torkokon elfojtott, néma sikoly.
Születés a Tavasz, de lehet gyász is,
Tragédia,…dráma, egyetlen rész is!
XII. pillanat
Tíz meg egy, csüggedt hangú ék' szeres
Varjúdal, mi nem szoprán, de nem alt sem.
Rekedt, mint kevés temploménekes,
Nem úgy szól, mint h?s tenor, de hang délceg.
Kalászhad, hajnali madárdal-nyitány,
Búzavirág, s mez?dísze pír-pipacs,
Mily szorgalmas hangyavár, hol száz zsivány,
F?ben harmat csillan, s pöfeteg-labdacs.
Pezsg? akác lombja, dongja méh-zenéjét
Vezényre, ezer hangja zeneszámát,
Napvég sugára, s harmadik újhold kél,
Mez?n tücsök játssz, fülbemász' nótátját.
Míg keskeny Hold-sarló, égre kaput nyit,
Van még pár hét, mire majd, új nyár virít.
XIII. pillanat
Víg majális, korai, még friss hajnal
Álmos nap kél, kakas ércceli hangját
Utoljára, s míg nem sejt, mit sem tudja
Vígalom készül, s néki, óh, Szép halál!
Gyermeksereg harmatos ajkakkal,
Éneke messze száll, ébreszt hajnaltájt
Reggel fakopács, s dísze szalag, fának
Éke hazának, Májfa áll, sok virág.
Gyermekek körtánca, öröm ünnepe
Fák susogó lombja, madár éneke,
Vetés buja zöldje, kalászba gyöngye,
B?ség, s zavara, virul már a kikelet!
Tucatnyi ország ünnepel, köszönt fát, madarat,
Ã?°zve így végleg hideget, s kívánva új nyarat!
XIV. pillanat
Tavaszvég, nyárel?, s nap-éj egy égen.
Els? napsugár szabadult mosolya,
Második napsugár, szirmot bont szépet,
Harmadik napsugár, véget int télnek.
Negyedik napsugár, kacs fodrozódik,
Ötödik napsugár, szövi szerelmét,
Hatodik napsugár, már múlt a tél, míg
Hetedik napsugár, s Hold is t?zben ég.
Nyolcadik napsugár, a Nap rekken?,
Kilencedik, barack virága hull, majd,
Lankás déli hegyoldal, tíz Othelló, s
Tíz meg egy, csüggedt hangú varjúdal.
Tucat ország, tavasz, s még két napsugár,
Hajlik színész mind, így vég' el?adás!
20070321-0402
Louis De La Cruise
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:27 :: Adminguru
