I. rész
I. jégvirág
Titkon vágyom
Az éj leple alatt kristálycip?jében,
Jeges-szél-hintóján érkezett,
S míg varázspálca-ütésére dermeszt mindent;
?az, ?, …ki hoz álmot, az Észak-tündére!
Ajka suttog, zúzmara-szót lehel,
Hintója, hatlovas szán, hat fehér mén;
Patáik kopognak a tükörré fagyott vízen,
Hozva reggelre, bársony-fehér-tüneményt!
Éltem már sok telet, s még több évet én,
De titkon vágyom, gyönyörködve nézném,
Víg Északi-tündért, s Tél-hercegét,
Majd menyegz?jük, s születend? gyermekét!
…-Szeszély-tavaszt, mely ?, els? szülöttjük, ki
Fogantat év-vég-hó december, s a jöv? március szüli!
II. jégvirág
Álom?
Reggeli ébredésem, szemem csodát lát,
Mosolyt fagyból, s míg Nap els? sugara
Villan ablakomra, hol egy csokor jég-virág!
Az els? szerelmes csokor, mely kezet kér,
S titkon áhít h?s-vad-szenvedélyt;
Most bókol még, mert hölgye oly kacér.
Illegeti magát, majd fehér pihe-kend?t hint,
-Pihe paplant, milliónyi kristálycsodát,
Míg fehérre festi az elmúlt ?sz mindenit!
– Teli-hold csillagporos szikrázó egén,
Táncot lejt, magányos Tél-hercege;
S szerelme csak Ã??, …az Északi-tündér!
„-Óh, te ólomkristályba borult sz?zi hajnal,
Hozd gyermekünk jöv?re, új tavasszal!"
III. jégvirág
Míg nesztelen suhant
„Ah…, kedvesem, hidegen éget csókod!
S lenge fátyolruhád oly bujává teszi
Képzeletem, míg így szégyenem, de bókol
Lelkem, s tudom, az id? fátylad leveszi!"
„Hamvas tested, s h?s szerelmed, óh,
Ily könny? ruhád, vágyott hajnalom.
-A domborodó tested, keblid, mily bódító…
Ajkadon mézédes cseppek, …óhajom!"
„Csapongjon szerelmünk, s így süvítsen
Északi szél, vigye hírül, míg végre
Frigyünk kalandja fehér hamvait hintve
Egybe kél, s ez legyen új élet reménye!"
S míg nesztelen suhant árnyad az éjszakai égen
Alant csak rólad szól álmom, minden egyes éjen!
IV. jégvirág
Harc készül, ádáz ostrom
Bolond természet, mily meleg hajnalod!
Csábító forró szél Dél-császára érkezett,
Zord Tél hercegét csatába hívva most!
„-Nem titkom, a Tündér szerelmét remélve!"
„-Szerelmem, folyton-ég? mécses tüze,
Sose hamvadó mind' örök remény;
S vágyam évr?l-évre, mit kíván, szüze,
Mint sok-sok hátrahagyott költemény."
-Harc készül, s délre szikrázó napsütés,
Ádáz ostrom, Tél-herceg bástyái ellen;
Még sosem várt, egyetlen rajtaütés,
Mely sanyar-sorsot ád, hazug, kegyetlen!
-Míg estére csata-zaj hal, s ütközet vég',
Dél-császára hanyatlik, gy?zi ?t a Tél!
V. jégvirág
Új birodalmunk született
„Óh,…kedvesem, pihe-könny? ruhádat,
Lucsokká áztatta a déli szél;
S míg most, köd el?tted, köd utánad,
Kívánom testedet, s h?s fekhelyét!"
„Baldachinos ágyad, hol kéj tüzel,
S a hosszú, fagy-mámoros hajnalok.
Ajkad csókja, leplezett rémületed;
Hol minden vágyamban veled vagyok!"
„Ne félj, s ne szégyelld fedetlen testedet,
A varázslott csodát, mit megláttam én;
Ajkam ajkadon, s míg lelked megremeg,
Csókunk felizzik, az ég, bíbor-peremén!"
-Ím most egyé váltunk, s öltsd új fátyladat,
Új birodalmunk született, egy új nap alatt!
VI. jégvirág
Ébredés
Pompád a hideg, tested a jég, sz …
„-Csíp?sen ébreszt a hajnal, szisszenek;
Mezítelen lábam, h?set érez, és
Így kandallóm parázstüzét élesztem!"
-Fura álmot láttam, h?s szerelmet,
Zúzmara-palotát, jeges uralkodót;
Csipkefátylas hölgyét, h?n szeretve,
Jégcsap-hangszerén, játszva andalítót!
Csuda muzsikát, jeges varázsszót,
Csók-orkánt, suttogó ajkak szavát;
„Szeretlek, s …kívánlak, …csak azt, …jó,"
-Hogy szerelmünk egyként élje át!…
Csengetty? szólt reggel, ébredj, ébredj
-Kérlek, téli álmod soha ne felejtsd el!
VII. jégvirág
Szilánkok
Sikított a világ, s hangja a mélybe fagy,
Serceg? szilánkjai morzsára törnek;
Csillogó gyémántporra, a talpam alatt!
Oly rideg, oly kemény szikrázó kék világ,
Úgy hírlik, nagysága télhódító hada;
Süvít? szele, óhaja sziklaszilárd!
Ablakomra virágcsokrot festett, fehérrel
A hajnal; de pompát-vesztve, a reszket?
Nap els? sugara, kését döfi szívébe!
-Csurgó vére folyik alant a párkányon,
Majd könny szökik szemembe, s cseppjei
Siratják, a meggyilkolt vágy-álmom!
S míg a g?zölg? teám szürcsölgetem,
Kívánom, legyen e tél is kedves nekem!
II. rész
VIII. jégvirág
Sír a Hold
Elsírta magát a fáradt Telihold,
Nehéz, ólom-könnyeket hullatott;
S míg vasalt cip?m, hazáig baktatott,
Az út fagyott páncélján, kopogott!
…-A homályra aszott ó-régi határ,
A csámborgó, éhes, fáradt foltok;
A zihálva sz?köl? vad, s vadász,
Míg a sötétl? ég csillagport dob.
Csak az ágakról csüng alá a jégcsap,
S ékes dísze, a bolyhos zúzmara;
Kezeim lehelve, vaccanva fogam,
Igyekszem haza, hol vár tüzem parazsa!
Kértem a telet, kedvem f?tse, s ? hallgatott,
Nem adott mást ajándékba csak jégvirágos ablakot!
IX. jégvirág
Gyermek fogant…
Besurrant a szobámba, lidércfénye remegett,
S míg dermedten ültem a kabátban, fázón,
A szíve, s a hangja megmelengetett!
Ázott bakancsom, ócska, fagyhalállal küzd,
Rongy vánkosom számra lehel csodát,
Hol éjemben ugatom a Hold udvarát,
S kiáltom a télnek. -Tavasz jön, menekülj!
…Lucskos halált halsz, ha er?d veszve,
Patakzik fagykönnyed; szétmállik ajkad,
Cseppen, csurran véres víz-halálod ereszre!
Ha holnap kel a Nap, nyújtózza sugarát,
S víg sereg táncol, vígad napnyugtát;
Gyermek fogan Nyárból, ezer árnyból, már
Fut a Tél, s az égi vándor hozza el Tavaszát!
X. jégvirág
Karácsonyi ének
Árnyékként osont a falakon, tovaszállt,
Szell? repítette csengetty?szóval;
Míg hátán puttonya, kezében teli-zsák.
Hajnalra aranyág, dió, s piros alma,
Míg tündér, s mosolyra nyílt gyermeki száj.
Szent-Miklós érkezett, tél birodalma!
Téli napforduló közelít, majd fagyra hág,
Rongysz?nyeg issza az ázott bakancs levét,
Szenteste, míg a nappalom egyre kurtább;
Estre est száll, s Angyalt vár a szegény nép!
Zörögnek az ablakon, s virágát maszatolgatom,
Orrom, nyomom a hidegre mart üveghez;
„-Ki az, ki az,…ily hideg, fagyos hajnalon?"
Gyermekcsapat pisszeg, halkan neszeznek.
S felcsendül a kedves gyermek énekszó,
Mely Szent-estér?l, s karácsonyról szól!
XI. jégvirág
Szerelmem Istene
Kósza szerelmem elvitte a tél,
Vagy eltévedt, s nem talál hozzám?
Csak várok, sóvárgok, szívem remél,
Hogy egyszer csak újra rám talál!
Míg fiatal, s hajadon, nekem tetsz?,
Tán, álmom vágya volt csak az;
Érinteni, s mondani; – Te Istenn?,
Boldogíts, s kívánj bármit, mit akarsz!
– Nem kívánt, nem ?, tán nem is szeretett,
Vagy csak a kér? hangom nem hallotta meg;
Mely valahol, a régi-múltba veszett!
De keresem, hátha egyszer meglelem,
Hogy lenne Istenn?m, h? szerelmesem,
S lennék, (ha csak egy percre is), Igaz-istene!
XII. jégvirág
Árnyjáték
Pattogó r?zse, foszlány-árnyaik,
Árny-játékuk a szomszéd falakon;
Délceg harcosok, s h?s királyaik
Csatazajt hallatnak, véres alkonyon.
Majd elhaló t?z, s elhalkult sikoly,
Vesztesre kaszabolt mind, árnyvesztett
Sötétl? fal, h?s-sereg haldokol;
Aztán csend a pillanat, – mely kezdet!
Suttogva jajt sóhajt a nyöszörg? parázs,
„Óh, venyigét, egy nyaláb fát dobj reám!"
-„Hadd játsszak, vonagló szeretkez?k vágyát,
S kéjes gyönyörük beteljesült álmát!"
S ím, szított parázs, játszi-csodás pillanat,
Szeretkez? testek töltik be, árnyukkal a falat.
XIII. jégvirág
Utolsót nyög a tél
Míg a kel? napsugár, egyre több fényt lop,
S éjekb?l t?z pattan a horizont alatt;
Kel? Új-nap, mindig újabb kéjt hoz,
Fodros szell?t, vágyat, s a rég várt tavaszt!
Leveti magáról, koszolódott ruháját,
S szennyét fürdeti friss-patak vizében;
– Az erd? is ébred, mossa szeméb?l álmát,
Szirmát nyújt egy kis virág, s ásít a fényben.
Utolsót nyög a Tél, s elsírja magát,
Könnye csurog a hideg ereszre;
Még maradna, de gyermeke születne már!
Hangosan vajúdik, szeretett Tündére,
Hajnal madár csengi halottnak hitt dalát;
Vágyva gyermeket, tavaszt, s Új-évet!
XIV. jégvirág
Felsírt március
Álmaim szertefoszlott múltja, nem az
Mely tetsz?, s az élet-húrja játszott dallam;
Nem is a való muzsika, képzelete csak
A futó id?nek, mely nem vár csak halad!
E komponált részletek, – óda a Napról,
S a fura, kiismerhetetlen természet,
Nappal, s éj váltakozik, míg abból
Épül az Id?, születés és enyészet.
Négy évszak elszaladt, s elszaladt az év is,
Magával ragadva szerelmes Hercegét
S elenyészte, Észak-tündérét is,
De hagyva új-tavaszt, gyermek-szeszélyét!
– Mely született, s felsírt, március virága,
De tündére belehalt, az ég, ?t megáldja!
20071016-20080106
Louis De La Cruise
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Kácsor Lajos
