Néha a létezés kikapcsolja önmagát.
Ilyenkor mindenhová vér és nyirok áramlik,
izzadtságcseppek gyöngyöznek a padlón,
a paraméterek csendben levedlik b?rüket,
mi pedig csak meredten állunk, vagy fekszünk,
és nem igazán tudjuk, azok a mágneses súlyok
most éppen merre húznak minket.
Néha a létezés kikapcsolja magát.
Ilyenkor a szemekbe fekete folyadék szökik,
a látás a könnycseppek sós tengerébe fullad,
szikék metszenek a b?rünkbe, szép lassan
kihámozva minket mindenb?l, ami valaha körülvett,
ami valaha hozzánk tartozott.
Néha a létezés kikapcsolja magát.
Ilyenkor ránk is más törvények vonatkoznak –
szabad a gyilkolás. Szabad, s?t, meg kell
ölnünk, akit épp szeretünk.
Hát nem érted?
A mostani is valószín?leg
épp egy ilyen pillanat.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.06. @ 21:50 :: Kántás Balázs