Másnapi gondolatok
Az ágy szélér?l öltözöm.
Félrevetett göncök
a földön,
s rá, mint r?t
sánc, n?tt
keresztben
a lustaság.
Az ágy szélér?l öltözöm.
S innen élem minden
élhetetlen reggelem.
S ide térek vissza
mint megkésett vendég,
s házigazda egyben,
-tetszelgek két fura szerepben.
S itt hunyok szemet
józanságom vak világán.
Mert jó meleg van idebent.
S innen tekint
rám vissza,
mint olcsó cigarettán
az odakint.
S ide borulok
ha szétkönyökölt a bú.
Mint örök hajnalba
bújt burok.
Itt ülök
e gy?rt leped? fölött,
-mi talán az ingem.
S bár sose hittem,
s mégis. Itt ülök
vedlett önmagamon,
s itt hever minden:
„valahavoltom"
„sose-'tán-megintem"
s belep mindent mint a kosz.
És se ingem, se kilincsem
nincs a holnaphoz.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.26. @ 08:47 :: Kastély Máté