Valaha voltam…
Mára lettem…
Valahavolt szerény szerelmem;
mára megkeseredtem,
mint feketémen a hab,
mi e lusta hajnalban
kávémból kimaradt.
Én is így maradok magamra, mint kit
kihagyott az élet, s épp így keserít
mi maradt, s visz magán valahvoltomig.
S bárhogy küzdesz büszke holnapom
a végén mindig alulmaradsz.
Leszel s vagy elszürcsölt poharamon
rég feledett fekete zacc.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.08. @ 15:01 :: Kastély Máté