Kerekesné Varga Veronika : Ablakom résén

Nyomtatás

A kisablakom résre nyitva,
észre vennéd-e,
ha rajta ki-ki lesve,
a szemed figyelném,
mi bennem réved?
Ha eltévedne valahol
a rejtett zugok között,
a bugyborékok,
vagy csontfehér rögök,
árkok rubinszín?
ruhába öltözött
útveszt?jében,
csak szólj, és én
kivezetem szépen,
azon a kis résen,
a szegény elveszett
fényed, mi néha
bennem eltéved!

Látom, hogy ereszkedsz

mellém a padra,

mi most is, mint mindig

csak a miénk,

látom, hogy reszketsz,

nekem és senki másnak

ez az édes remegés,

látom, hogy minden

finom  félmozdulat

csak az enyém,

az ablakom résén

ki-ki lesve