és ha ott f?znénk
a lakásszagú talpalatnyi
kiskonyhában
– a kisszobára kacsintgatva –
gy?znénk az olajos,
g?zcsatakos munkát,
nem unnád sohasem
ezt megígérem
mostan neked!
veled tenném
az edényeket,
a fényeket f?zném
a radiátorról
az ablakokra,
?zném a szomorkát
a sarokba,
aztán
velem maradhatna
a beleszunnyadó
karodban
a megetetett,
szépre szeretgetett
csendesedés…
ott – tudom –
nem lépne át
a szerbe altatott
évekig takargatott
lélekverekedés
a red?nnyel bélelt
falakon
Legutóbbi módosítás: 2008.01.25. @ 06:26 :: Kerekesné Varga Veronika