(átírva, és megköszönve Lacinak, hogy gyengéd szeretettel utasította el az els?, nyers változatot)
Magukat a flakonok
izzadtra szaunázták
a kád sarkán,
és mai napom tarkán-
-színesen tapadós konok
szennyhalma kukucskál,
már nem is látom,
csak sejtem, hogy alattam.
A vízben még utolsót
ropva magammal,
egy halk dalban
dünnyög? vígasszal
foszforeszkálva t?nök
a pattogó-kék
habokkal el
a hitvány lefolyóban.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.16. @ 20:29 :: Kerekesné Varga Veronika