Ma nem veszek be a gondokra
mást, csak majomtangót:
Mikiegér angyalb?rben nem lehet káros!
A kilövésre várok, míg reszketve kapaszkodom ezekbe
az egyenletesen gyári gombokba,
a nagy csend utáni pillanat
beszippantja az agyam ?si,
eltemetett, elfelejtett sejtjeit,
de kezdek látni,
itt világlik,
hogy nincsenek is sejtek, mily rémiszt?
de határtalan nyugalommá szelídül?
gondolat
a pillanat
sincs,
a semmi
az örökké fennálló minden,
a mindenek felett szálló szellem,
abból örvénylik a gondolat,
fogd te is a gombodat,
hadd forogjam veled tovább
a vákuumban legalább
a startig!
Veled talpig
tangóban.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.01. @ 08:21 :: Kerekesné Varga Veronika