Itt állok az állomáson
a vágányon se mocorog,
talpam alatt
is csak az csikorog,
ami maradt,
a szemem kígyót
hunyorog
a napba,
de ott se,
a teremben
se semmi,
ki mondta,
hogy itt kell
nekem lenni,
milyen virágot ígért,
amit egyáltalán
ki kért?
a bár falán
bentebb a falon
jóra tanít
az az óra, kínálja
a nyugalmat
kilóra, veszem
egy zacskóba
teszem, jól jön
most megeszem,
jó lesz így nekem
már virágtalanul!
Legutóbbi módosítás: 2008.01.23. @ 22:06 :: Kerekesné Varga Veronika
