Kovács Henrietta : Ahol az íriszek nyílnak

Ahol az íriszek nyílnak,
ott lakom Én,
indigó-selyme
Nekem bont kelyhet,
s táncol rajta a fény.

 

Ahol óceán partot mos,
ott lakom Én,
s fehér gyöngyöket,
kagyló-szelencben
Nekem ?riz a mély.

 

Ahol szárnnyal kél a Hajnal,
ott lakom Én,
s ringó pirkadat
halvány alakban
harmatot hord Felém.

 

Ahol mások már nincsenek,
ott lakom Én,
s csendem zenéje,
némán mesélve
Nekem dúdol Reményt.

Legutóbbi módosítás: 2008.01.14. @ 17:00 :: Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/