A hernyó is meghal
ha begubózik
egem fényét
eladtam az éjnek
s már csak gyertyák
égnek
félnek
lángját
forgószél tépázza
csonkján köröz
tölcsére hörög
üvöltve
belém karol
szaggat cibál
hagyom
ha szél ívéhez
simul a platán
ajzottan
hajlik le rám
kéjt?l
cserzett arcom
eléd tartom
mint
kátyúkon zökkent
garaboncás köpeny
nyelte út porát
az ördöggel
cimborált
érintsd meg
még egyszer
érintsd meg
kerestem ám
okulást
tarisznyáltam évek
terhét
súlyát ha te is
érzed
könnyedén
levetk?znéd
hisz rég
kicsordult már
az utolsó csepp is
lomhán sírdogál
lelkem falán
ha szél ívéhez
simul a platán
ajzottan
hajlik le rám
kelyhem hittem
feneketlen
mélyére hiába
kortyoltam
esztelen
ajkaim csak
horzsoltam
megkopott csókon
morzsoltam
érintéseket
homok
fogak közt
ha csikorog
mily konok
jele
a pornak
minden múlandónak
szikla is
ha arcodat formázza
megroppan
tömbjéb?l kihull
s vés?mön koppan
hajszoltalak untalan
utol nem értelek
soha
törékeny foglyom
csak zokogom
bánatom
elpárolgok tüzemen
s a
halálba fordulok
a kisiklott
vágy csápjai
ha ernyednek
elkoptatom
hetedik b?römet
a hernyó is meghal
ha szél ívéhez
simul a platán
ajzottan
hajlik le rám
ha begubózik
meghal
a hernyó is meghal
Legutóbbi módosítás: 2008.01.31. @ 09:08 :: Lucskai Vincze
