azt hittem
ha virágba borítom a fákat
tán a madarak is magasabbra szállnak
s hittem azt is
ha megfejtem a csermelyt
-a bölcs csacsogást-
tompíthatok majd minden
kavics csobbanást
hát ne zokogjatok
s lám
a sólyákon ha imbolyognak fények
nyirkos deszkákra égnek
haldokló lidércfények
s szellemhajók settenkednek
hosszú sorban
feszített vitorlát öltve
– nem tudják még-
kifogtam bel?le rég
mind a szelet
tépáztak már eleget
s kísértenek most hánykolódva
ködrongyos feszületek
holt flotta
görnyed a kulcsmásoló
zokogva
hitte
ha virágba borítja a fákat
tán a madarak is magasabbra szállnak
