érzem az örökséget
ma és itt
vagy talán csak kérdem
érzem-e
akácillatos ösvényeken
innen
mid?n a harangok
megkondulnak
s távoli id?ket
idéznek
vártemplomok
érces hangjai
cizellálják múltunk
siralmait
siculicidium
mádéfalva nyög
zsindelyes
haranglábak alatt
hajdan volt
hegyi ösvényeken
tapos
tapos
az id?
kavicsok kopnak
és mi csak
menetelünk
menetelünk
követjük hídjaink ívét
folyóink kék mezsgyéjét
s éltünk kényes d?l?it
darabolják hitünk
veszítjük szerepünk
vetni vetni
mag lenni
feledjük
tudd
énekelném
színek himnuszát
s árva fényeket
szednék
egy csokorba
hogy ébredjen a vágy
s ha piheg
sok sok
kicsi álom
derengjen már remény
kupolánkon
felkavart gondolatok
zizeg? neszében
peregnek a homokszemek
id?tlen
érveim buckáit
széthordják
elillanó szelek
trónomra rég
felhágtam
id?t bitorolni
kimérettetett
emberölt? mérce
etalonján
csak kopni kopni
pásztorköpeny szentélyben
kuporogni
talán
van egy sziget
s majd befogad
a meg sem kondult harangok
alatt
min? illúziók
Legutóbbi módosítás: 2008.01.11. @ 09:54 :: Lucskai Vincze