Magyar Csaba : Krumpliorr

Nyomtatás

Egy nappal a hosszú nyári turné utolsó el?adása el?tt a frissen kinevezett Igazgató, már az új produkcióra készül?dve, behívatta magához Albatroszt, a méltán világhír? légtornászt.

– Kér egy ásványvizet? – kérdezte az Igazgató, verejtékez? homlokát törölgetve. A nyitott ablakon csakúgy áradt be a h?ség.

– Természetesen továbbra is számítunk a munkájára, azonban itt az ideje, hogy az új produkcióban másik szerepkörben is kipróbálja magát. Már így is maga a legöregebb légtornász a szakmában.

– Igazgató Úr úgy érzi, hogy már nem vonzzák a publikumot a számaim?

– Nem err?l van szó, hiszen elismerem, még mindig képes etér?l-estére megtölteni a néz?teret. Ennek ellenére egy hatvanhoz közeled? artista ne cikázzon odafent a kötelek között. Egyébként is, mélyreható és teljeskör? változásokat tervezek, melyek alól maga sem lehet kivétel. Az új produkcióban bohócként kamatoztathatja a tapasztalatait.

– Dehát tudtommal én vagyok az egyetlen a világon, aki segítség nélkül, pusztán a saját erejéb?l képes repülni. Ráadásul tökéletesen fitt és egészséges vagyok. Ha kell, akár egy egész órát is elrepkedek leszállás nélkül.

– Err?l nem óhajtok vitát nyitni. Nem akarom, hogy a hátam mögött összesúgjanak, hogy ez is csak az Albatrosz szárnyain tudja hozni a bevételt.

A világhír? légtornász hitetlenkedve és kedvetlenül toporgott a terebélyes, faragott íróasztal el?tt. Mióta gyerekkorában a társulathoz szeg?dött, fel sem merült senkiben, hogy ne a kivételes képességeire alapozza a m?sorszámokat. Hosszú pályafutása során ezrek és ezrek tapsoltak szájtátva, amint odafent a kupolában denevért megszégyenít? ügyességgel csapongott és bukfencezett a leveg?ben.

Ám az új Igazgató rendkívül határozottnak mutatkozott és az artistában még az is felmerült, hogy hátha igaza van.

– Végeztünk? – nézett fel az Igazgató az asztal mögül, ismét megtörölve izzadó homlokát.

Albatrosz habozott néhány pillanatig, aztán egy hirtelen mozdulattal kivetette magát az ablakon. Két csapással az épület fölé emelkedett, majd körülrepülve azt, egyre magasabbra szárnyalt, hogy odafentr?l mégegyszer körülpillantva sólyomként bukjon alá a raktárhoz krumpliorrot vételezni magának.