Magyar Csaba : Teniszanyuka

Gézuka úgy érezte, hogy hamarosan összeesik a t?z? napon. Ennek ellenére oroszlánként küzdött, összeszorított fogakkal loholt egyik sarokból a másikba, lapátolt vissza minden egyes labdát.

Szikár ellenfele fáradhatatlannak és legalább ennyire kérlelhetetlennek t?nt. Sütött róla a magabiztosság. Különösen a pályán keresztbesuhanó fonákjai voltak kellemetlenek, szinte beleragadtak a salakba.

Gézuka azonban csak rakkolt tovább rendületlenül, váratlan ejtésekkel és magasan felemelt labdákkal próbálta meg kizökkenteni az ellenfelét. A játék hevében még fájós csuklójáról is megfeledkezett. Egy-egy jól sikerült szerva vagy a sarokba letett röpte után rövid pillantást vetett a pálya szélén helyet foglaló néz?k felé, mindig ugyanazt a szempárt keresve.

Gézuka anyja, vérbeli teniszmama módjára fia összes mérk?zését végigszurkolta és habár Gézukának ez már-már kissé kínossá is vált, azért mégiscsak er?t merített anyja rajongó jelenlétéb?l. Korábban a mama a tréningre is elkísérte gyermekét, árgus szemmel lesve vajon a fonáknál túlságosan emeli-e a könyökét, netán kés?n viszi hátra az üt?t. Jó ideje azonban, miután az edz?k nyomatékosan eltanácsolták az edzések látogatásától és Gézuka is többször megfenyegette, hogy abbahagyja a teniszt, ha mégegyszer meglátja az anyját gyakorlás közben a pálya körül, a mama már csak a versenyekre jött ki. Annyit azért sikerült elérnie, hogy Gézuka játékáról rendszeresen videófelvételt készíthessen.

A mostani dönt? el?tt is szó esett a követend? taktikáról, a mama Gézuka lelki felkészítését  tartotta a legfontosabbnak a sorsdönt? mérk?zés el?tt.

 

– Fiam, a legfontosabb, hogy egyetlen pillanatra se add fel. Gondolj arra, hogy a gy?zelemmel micsoda fantasztikus születésnapi ajándékkal lepheted meg magad.

 

Gézuka hajtott is, mint talán még soha életében. Nem ismert elveszett labdát, okos és szívós játékával lassan fel?rölte ellenfelét. Közel kétórás küzdelme után a dönt? játszma utolsó menetét egy nagyszer? átemeléssel fejezte be.

 

– Isten éltessen! – ünnepelte anyja boldogan, már a születésnapi asztal mellett.

– Látod, az állhatatos munka csak meghozta a gyümölcsét. Megynyerted életed els? versenyét!

– Köszönöm, Mama – rebegte Gézuka és elfújta mind a 42 gyertyáját.

Legutóbbi módosítás: 2008.01.01. @ 11:50 :: Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.