Gyerekek! Tudjátok ti, hogy a plüssmackóknak lelkük van? Nézzétek csak meg Marietta képét, itt lakik nálam, és mondhatom, hogy nagyon erkölcsös hölgy. Ruha nélkül meg nem jelenne soha!
Egy es?s ?szi estén érkezett hozzám, a kerületben lomtalanítás volt, rosszkedv?en kerülgettem a rendetlen halmokat és a tócsákat, amikor megláttam egy repedt mosdókagyló és egy törött faláda közt a kikukucskáló fülét. Kiszabadítottam, hazahoztam, megfürdettem, töltöttem neki egy teát, és nekiláttam meghorgolni neki ezt a kis fehér ruhát saját rongyai helyébe. ?mellettem ült egy ládikán és mesébe kezdett.
Egy Betti nev? kislánynak vették meg Mariettát a szülei, vidám volt, mosolygós, hát nagy volt az öröm.
– Micsoda kedves maci! Köszönöm! Köszönöm! – lelkendezett a kislány.
Marietta sok évig volt Betti barátn?je és alvótársa.
Egy nap a kislányból nagylány lett, az els? randevújára készült, és a macilányt szégyell?sen elrejtette az egyik fiók mélyére.
El is felejtette.
Teltek az évek megint, Marietta boldogtalan volt a sötétben, szólni nem szólhatott, de arcáról elt?nt a der?, és félt. Egyfolytában félt.
Betti az esküv?jére készült, mikor édesanyja azt találta ki, hogy a rózsaszín leányszobából selejtezzék ki a lomokat.
Így került utcára sok játék, riadt babák, régen kifogyott filctollak, gy?rött noteszek, és a halom tetejére odakerült bizony Marietta is.
Az járdán durva kezek fogdosták, de nem tetszett senkinek. Dobálták jobbra, rugdalták balra, szegény maci félt. Gombszeméb?l plüsskönnyek csorogtak némán, visszavágyott a régi-régi gyerekszoba világos melegébe, és tudta, itt a vég.
Akkor jöttem én.
Most boldog, jól érzi magát a bundájában megint. Esténként mellém kucorodik a párnára, és vigyáz rám.
És hogy miért mesélem ezt el? Nem is tudom.
Itt biztosan nincsenek olyan gyerekek, akik a megunt, h?séges játékokat a szemétbe dobják.
Itt mindenki meg?rizné, vagy más gyereknek adná oda Mariettát, ugye?
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:25 :: Markos Klára
