Én láttam!
Én láttam Mária Magdolnát! Rongyos farmerben érkezett, kopaszon.
Szelíden mosolygott a parton és félénken intett felém rózsaszín kezével.
Egy szakállas hippi kísérte, szemében nyugodt becsület.
Leültek a mohos kövekre, Magdolna alázattal megoldotta Ura poros saruját,
Kevés vízzel megtisztította azt, és csendes mesébe kezdett:
„B?nben éltem, eladtam testemet, de a lelkem enyém maradt.
Vártam a megváltó halált, hisz kik használtak másnap megköveztek.
Vertek szavakkal, s vérem csorgott a deresen.
Ütöttek pálcával kalodába zárva, s mellettem egy sz?z szenvedett,
Kinek b?ne csak annyi volt, hogy szavakkal illette helytartóját.
Korbácsoltak bilincsek fogságába verve.
Hajamat tépték álszent zsarnokok.
Szenvedésemen kacagva mulatott egy maszatos utcagyerek,
Kezében vígsága miatt szertemállott két szem húsos datolya.
Jártam a pokolban, de nem kellettem oda. El?ztek onnan a szellemek.
A tisztítót?z kivetett, s egy utam maradt, megtalálni mesteremet.
Az Urat, ki szolgájává fogad, ki megtisztít a b?n sarától, s ki
gondoskodó szeretettel tanít, okít, s büntet, ha arra vagyok méltó.
Feketén kezdtem az utamat, de a szenvedés szürkévé tett.
Fakulni kezdtem, de mégis rám talált.
Magához emelt, s végigvezetett a korokon át.
Megtanultam játszani.
Nézz rám, mivé lettem a hosszú út során!”
Érdekl?dve néztem, tejfény? arcában pajkosan villant a fekete szem.
Aprót kacsintott, majd megkötötte újra a sarut, felálltak mindketten.
Nem intettek búcsút, csak elindultak a víz mentén, hamarosan
Nem láttam mást, csak egy vidáman szökdécsel? hófehér lányalakot,
És mellette egy megfontolt járású, gondoskodó férfit.
Talán csak álom volt. Ritkán járok a folyó felé.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.06. @ 21:25 :: Markos Klára