Pet?fi szavai semmibe vésznek.
Táncsics régen elporladott.
Kossuth bús távolból kiált,
De szavai porfelh?ként, némán hullanak
A megfélemlítettek szelíd tetemére.
Halál.
Koncentrációs tábor.
Ókorból feltámadott törvények.
Cserépszavazás arc nélkül.
Nincsenek arcok!
Döntés. Döntés. Döntés.
Kegyelem?
Máglya.
Vízpróba.
Boszorkányper.
Véres keresztfa.
KEGYELEMDÖFÉS!
Cenzúra.
Diktatúra.
És nincsenek arcok.
A fa mögül les egy riadt költ?,
Pennáját fél?n emeli.
Szép arcát takarja, retteg.
Retteg.
Törvény születik.
Virágozhat szürke virág,
És élhet a sárga, a narancs.
Pusztuljék minden szála a t?zvörösnek!
Vesszen a lila!
Takará szirmait a rózsa.
Fél?n zárja szirmait.
Nem mer vidámkodni már,
És nem mer izzani.
Üres az utca. Nem jár senki.
Csak a császár ül keser? magányában tort.
Pezsg?t bont, s nevet.
Fekete kacaja elhallik a havas messzeségbe.
Valahol a föld alatt szivárványszín barlangban
Koboldok hada táncol víg zenére.
Érkezik puha léptekkel az újesztend?.
Beköszön a barlangba, leteszi veres kalapját,
S víg nótába kezd.
2008
Legutóbbi módosítás: 2008.01.03. @ 17:03 :: Markos Klára