Önvizsgálat után…..” mert magamat kigúnyolom ha kell…”
Ki sírná el…
Ólomcsend lebeg a fejemben
vagy az ünnepelt költő dühít?
Ripők zaja úszik a teremben,
ki ihletről makog: miként sűríti
szavakba a csodát e lángész.
Oldott ingnyak poéta pózban,
sikergyár e rímelő művész;
S hogy együtt élünk e korban,
hát élvezzük Fortuna kegyét!
Hisz ki sírná el lányos jajjal,
a megcsalt szerelem hevét
és ki ken majd gyógyító írral,
ha ősszel földig hull a levél?
Peregjen könny, fakadjon remény,
hisz oly szépen, édesen zenél
a sok mázzal tálalt szemét.
Most álljon fel vélem valaki,
ki nem tűr meg hamis koronát,
és csapja szemembe valaki
az avantgard súlyos ostorát.
Márton Zsolt
illusztráció: Fűzfa
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Márton Zsolt
