Egyszer volt, hol nem volt, a hetet hét országon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy… Ho-ho-ho-ho! Álljon meg a menet! Ne menjünk tovább, mert épp eddig akartam jönni. Vagyis csak a kurta farkú kismalacig, mert az én mesém, most épp err?l a kurta farkú kismalacról szól, akit már te is ismersz minden meséb?l, hisz minden mese vele kezd?dik. Ha készen állsz bele is csaphatunk ebbe a kurta farkú kis mesébe.
Szóval hol volt hol nem volt, a hetet hét országon is túl, de nem ahol a kurta farkú malac túr, mert akkor még nem túrt ott senki. Emiatt persze volt is nagy kavarodás, mert minden mesél? csak annyit tudott, hogy a hetet hét országon túl, van valami, de azt, hogy pontosan hol van az, azt senki sem tudta. Tehát ebben a nagy kavarodásban, valahol a hetet hét országnál élt egy gazdasszony, s volt annak két disznója. Egy koca és egy kan. Tudod mi a kett? között a különbség? Nem? Gyere közelebb, én megsúgom: a koca az anya, a kan az apa disznó. Aztán ez ne maradjon köztünk! Hogy hogy nem, a gazdasszony kocája vemhes lett, ami az állatoknál azt jelenti, hogy gyereket vár. De nem is akárhány gyereket! Mikor eljött az ellés ideje, vagyis, a kisdisznók születésének ideje, csudák csudája, tizenkét kismalac bújt el? édesanyjuk pocijából.
A gazdasszony nagyon boldog volt. Mind a tizenkét kismalac gyönyör? szép, egészséges kismalac volt. Helyes kis orrocskájuk, gomb fekete szemük és kunkori kis farkuk volt. Az az, várjunk csak! Ott, a sarokban, az a pici! Mintha annak a farka, igen, annak a farka kurta! Nem kunkori, nem szépen tekered?, mint a többi rendes kismalacé, hanem kurta, rövid, csenevész. El is nevezte a gazdasszony kurta farkúnak. Kezdetben a kurta farkú kismalac észre se vette, hogy ? másabb, mint a többi, s nem is sejtette, hogy a gazdasszony kurta jelz?je éppen ?t illeti. Csak pár hét elteltével jött rá, hogy róla beszélnek és ?t bámulja minden szomszéd. Úgy gondolta, hogy ez jó és örült a kitüntetett figyelemnek. Illegette, billegette magát, hogy jobban láthassák és dicsérhessék a szomszédok. Ám sajnos hamar rá kellett jönnie, hogy ez a kurta farkú dolog nem akkora szerencse! S?t! Nem dicséret, magasztalás vagy épp kitüntetett figyelem éri, hanem csúfolódás gúnyolódás tárgya lett. Még a testvérei is elkezdték csúfolni és gúnyolni, a kurta farka miatt. Ez nem szép dolog ám, kinevetni a másikat, csak azért, mert más, mert kurta a farka! Szegény pici kismalac, fülét farkát behúzva,- még ha az kurta is, vagyis hát pont azért,- feküdt a sarokban egyes egyedül. Nem tör?dött vele senki, csak az édesanyja, de ? se tudta jobb kedvre deríteni.
Egyik nap úgy döntött, hogy világgá megy, hisz ? nem tartozik a kunkori farkúak közé, nem jó ? semmire a kurta farkával. Lakatott tett a szájára… Na, nem olyan lakatot, amit a pince ajtóra tett föl az apa, ez nem is igazán lakat. Lakatot tenni a szájra, azt jelenti, hogy valaki csöndben akar maradni, márpedig a mi kismalacunk csöndben akart lenni, hogy észrevétlen kilopózhasson az ólból, majd az udvarból. Szóval lakattal a száján, lábujjhegyen kisurrant az ólból, majd a kerítés ajtón és vissza se nézve szaladt amerre a lába vitte. Egy id? után azért lelassított, mert hát a kurta farkú malackák is elfáradnak a nagy szaladásban, na meg hát a nagy bánatban. Ahogy így ment mendegélt, bánatosan a földet túrva észre se vette a nagy kavarodást, ami körülötte volt. Hogy milyen kavarodást? Nem emlékszel? A mese elején már mondtam, az egész mesevilág meg volt kavarodva, mert senki sem tudta, hogy a hetet hét országon túl, hol kezd?dnek pontosan a mesék, mert hát a hetet hét ország nagy ám, s nem mindegy, hogy hol van benne a túl!
Egyszer csak egy mesél?, talán Andersen vagy a Grimm testvérek közül az egyik, vagy csak az öreg a faluból, azt én pontosan nem tudom, de az bizonyos, hogy egy mesél? volt, felkiáltott:
– Oda nézzetek!- mutatott a kurta farkú kismalac felé.
Erre szegény kismalac is felkapta a fejét, és amikor látta, hogy mindenki ?t nézi, nagyon megijedt. Hát már itt is észreveszik az ? kurta farkát, már itt az út szélén sem lesz maradása? Ám a nagy sokaság, nem a farkát nézte, hanem azt a hosszú csíkot, amit a kismalac a szomorú orrával bánatában túrt.
– Nézzétek!- kiáltott megint az ismeretlen mesemondó. – ez lesz az, ez a vonal lesz a hetet hét országon túl, ott ahol a kurta farkú malac túr!
Ennek mindenki roppantul megörült, és éljenezve ugrálták körül a kismalacot. ?pedig megillet?dve, semmit se értve állt, fülét farkát behúzva, már amennyit be tudott húzni a kurta farkából.
– Ne félj barátom! Megmentetted a meséket!
– Én?!
– Igen, te! Ez a vonal, amit túrtál ez lesz a hetet hét országon is túl, s akkor mindenki tudni fogja, hogy mi hol van. Nem lesz többé káosz és fejetlenség. Mit szólnál egy munkához? Nem lenne más feladatod, csakhogy itt túrd a földet, hogy mindenki tudja hol a határ, én pedig fizetség képen, bele veszlek minden mesébe és még enni is kapsz.
Tetszett a beszéd a kismalacnak, f?leg az, hogy a kurta farka ellenére ? is tud hasznos dolgot tenni. Mert bár nem vagyunk egyformák, és még ha különbözünk is, valamiben mi is jók lehetünk, és hasznos dolgokat tehetünk.
Szóval ne feledd, ha a kurta farkú kismalacról hallasz, hogy bár a farka kurta, azért a földet jól túrta.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:25 :: Szabad Virág
