*
Karcsú bokám ficamtól dagadt,
lábaimra sok visszér ragadt,
derekamat a csúz húzza vonja,
s én lettem a városom bolondja.
Pisze orrom krumpli-forma lett,
dioptriám hatnál megrekedt,
vaksi szemem már nem lát magától,
fehér botot hordhatok tán mától.
Keretemmel én járok-kelek,
erre való a járókeret,
A csípőmet csavar tartja össze,
ha jól megy tán kiszerelik őszre.
Pár év, s újra csecsemő leszek,
ülepemre liberót veszek,
s ha megunom ezt az életet
a Taigetoszra önként fölmegyek.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.16. @ 13:33 :: Szeibert Éva