Scifi
ma más a szép a szürke ködben
elhervadt virágokon
megtréfál a fény megtörik a varázs
parázslik a pázsiton
a virgonc naplemente
összeér a föld a végtelennel
s az új horizonton
árnyat játszik a megannyi
szkafanderbe csomagolt
álomjáró ember
nihil és egyszerre valami fülsiketít?
éteri csörömpölés zavar meg
az ép ész elvész
mint Ikarosz a napban
csalódott tömegek fulladnak a habba
mit er?vel termel
a zivatar a vérb?l
s a félkész jöv?nket elvetjük élb?l
persze zavarban sem leszünk
csak rettegünk a mélyt?l
de valami eltörik
mikor nincsen kérdés
valami megszakítja
a józan ész fonalát
a fekv? nyolcast félbehagyja
persze az id? sem jár tovább
ha nincs ki mérje
a rendszer értelmét veszti
s a végtelenségben
az egyetlen fény
mi az értelmet hordozta
megalkotja újra az istent
és a kering? bolygó helyén
marad egy tábla
itt valamit egyszer nagyon elcsesztek
szedd a sátorfád
indulj el…
hátha…
Legutóbbi módosítás: 2008.01.30. @ 21:25 :: Szendrői Csaba