Tombor Márton : A kerekfenyves

 

Csendben, suttogva kezd?dik a harmincadik tavasz,
de azért éppúgy magához ölel, mint korábban,
s hálából én is halkan üdvözlöm
napsütötte szürke szikláit
és a kopár dombtet?n hangosan zúgó Kerekfenyvest.

Te hoztál ide.

Sosem jártam itt korábban testvér
és most a birkanyájak-rágta rövid f?ben hanyatt d?lve,
csillogó szemmel igyekszem tetszeni Istennek.

Kés?bb egy tábortüzet túlélt farönkre ülök
és a dohány lassú füstjét élvezve látom,
ahogy ragadós lelkesedéssel panorámaképeket készítesz.

Én is csinálok párat.

Aztán csak ülök lustán,
lehunyt szemmel,
mint gyógyuló nagybeteg.

A nap áttöri a fák sötét zúgását.
A vallás most felesleges:
hitem repedt tükre
anélkül is újra összeáll.

A fenyves örökzöld ölében lassú t?zzel éled
és ordít a tavasz

és véremben fürdik,
szememben tágul a világ.

 

 

2007. Február

Legutóbbi módosítás: 2008.01.30. @ 08:38 :: Tombor Márton