Nagyon jól megvoltak hármasban. Egésznap nevetgéltek, hancúroztak, semmire sem volt gondjuk, mert a csodálatos természet mindennel b?ségesen ellátta ?ket.
Egyik nap medveapa mondta kisfiának:
– Brumika, édesanyádnak holnap lesz a születésnapja. Meg kellene lepni valamivel. Elmegyek az erdei boltba és veszek neki ajándékot. Te addig maradj idehaza és vigyázz a házra! Ne szólj semmit édesanyádnak!
Medveapa elcammogott az erdei boltba, Brumika meg otthonmaradt. Eleinte a szobájában játszott a játékaival. Egy id? után megunta a játszást és gondolkodni kezdett, hogyan tudná ? is megajándékozni édesanyját?
Édesapjának könny? dolga volt, mert pénztárcájában ott lapultak a medvebankók, de sajnos neki egy árva rézpeták sem csilingelt a zsebében.
Valamit ki kell találni, amivel felköszöntheti édesanyját születésnapja alkalmából.
Hallotta kicsi barátjától, a nyuszikától, hogy ? egy nagy sárgarépát ajándékozott születésnapra. Mi lenne, ha követné a példáját, de sárgarépa helyett, finom mézzel lepné meg, mert minden medve nagyon szereti ezt.
Egyszer, amikor még kicsinyke maci volt, öregapja mesélte neki, hogy a nagy sziklákon túl, egy hatalmas fa törzsében méhek laknak és bizonyára ott méz is található. Fogott egy nagy csuprot és elindult megkeresni a mézlel?helyet.
Még sohasem járt azon a vidéken. Minden olyan ismeretlen volt számára. Az út folyamán s?r? tüskés bokrokon kellett átvágnia. Hiába volt vastag bundája, mégis a hegyes, éles tüskék jól összeszurkálták. Sajgott a talpa a sok menést?l. Máskor talán sírva fakadt volna, de most h?siesen t?rte a fájdalmat, mert édesanyjára gondolt.
Iszonyatosan távol volt az öreg, odvas fa, ahol a méhek laktak. Azt hitte sohasem ér oda.
Szegény Brumika tapasztalatlan volt még a mézgy?jtéshez. Nem tudta, hogyan kell elvenni a méhekt?l a mézet. Úgy képzelte el elég, ha csak bedugja a mancsát, és egy-kett?re megtölti a csuprot. Nem számított arra, hogy a méhek nem adják egykönnyen a tulajdonukat. Meg kell harcolni mindencsepp mézért.
Amikor a fatörzs lakói meglátták a betolakodó mancsát, azonnal támadni kezdtek. Csíptek, szúrtak, mindenáron el akarták kergetni a kis medvebocsot.
Száz és száz apró zümmög? állat támadott egyszerre. Úgy összeszurkálták Brumika mancsát, de még az arcát is, hogy majd elájult a fájdalomtól. Alig sikerült kevéske mézet elcsennie, szinte meg sem látszott a csuporban. Másodszorra már nem tudta bedugni a mancsát a fatörzsbe, mert annyira feldagadt, és minden porcikája sajgott.
Bármennyire is szeretett volna édesanyjának mézzel kedveskedni, végül mégis jobbnak látta elfutni minél messzebbre kerülni ett?l a helyt?l.
Futott árkon – bokron keresztül, majdnem kilehelte a lelkét. Még egy nagy pocsolyába is beleesett és sáros lett. Nem tudta hogyan, de egyszer csak hazaért.
Otthon szülei nem tudták elképzelni merre jár. Édesanyja aggódott, féltette magzatát. Még az is megfordult a fejében, hátha elkapták az emberek, hogy eladják valamelyik vándorcirkusznak.
Nagy volt az öröm, amikor váratlanul betoppant.
– Drága kicsi Brumikám! – szaladt elébe édesanyja – Hol voltál? Hogy nézel ki? Mi történt veled? Agyon izgultam magam.
Miután a kis bocs megpihent, kifújta magát, mindent részletesen elmesélt és reszket? mancsokkal átadta a csuprot, amelynek az alján ott csillogott egy csepp méz, amit sikerült megkaparítania a méhekt?l.
– Boldog születésnapot édesanyám – mondta.
Édesanyját ez annyira meghatotta, hogy elsírta magát és hüppögve csókolgatta kicsi fiát.
– Köszönöm drágaságom! Olyan nagy boldogságot szereztél ezzel a csepp mézzel, hogy nem találok szavakat rá. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna t?led. Látom, a méhek derekasan összeszurkáltak. Kérd meg édesapádat, tanítsa meg neked, hogyan kell mézet szerezni, hogy ne sebesüljél meg. Tudod, ? nagyon érti ezt a mesterséget. Mindig igen jó mézgy?jt? volt. Ezt is meg kell, tanulod, mint annyi mást az életben.
Medveanya finom balzsammal bekente kisfia sebes, feldagadt testét, jóéjszakát puszit adott neki és mindnyájan nyugovóra tértek. Brumika arról álmodott, hogy az erd? legügyesebb mézgy?jt?je lett és mindig túljárt a méhek eszén.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: Apáti Kovács Béla
