Ármin bácsi Váradon volt szemorvos. Orvosi diplomáját Pádovában szerezte a két világháború között. Néhány évig körorvosként dolgozott egy hajdúsági kis faluban, majd Butapesten nyert szemész szakképesítést. Magánrendelőt nyitott a Szent László templom közelében, a belvárosban.
Hamar kialakult a praxis és barátságos modorával gyorsan belopta magát a betegei szívébe.
A háború utolsó évei súlyos megpróbáltatások elé állították többi honfitársával együtt a fiatal doktort is. Utána a viszonyok látszólagos rendezésével egy időre a régi kerékvágásba tértek vissza a dolgok.
A csütörtöki kártya partik is rendszeressé váltak, amikor a barátok körbeülték a régi asztalt.
Derűre azonban nem sokáig van lehetőség. Az álválasztáson a kommunisták győznek a szovjet fegyverek védelmében, elűzték a királyt, államosították a gyárakat, kereskedelmet, kis- és nagyipart.
Az orvosi rendelőket is államosították, de nem csak úgy egyszerűen, hanem hihetetlenül álságos módon. Felszólították az orvosokat, hogy ők kérjék rendelőjük átadását az állami egészségügynek. Ugyanígy a patikákkal is ezt tették.
— Elveszik a diplomámat! — kesergett Ármin bácsi.
A diplomáját ugyan nem vették el, de a rendelőjét bezáratták, és őt kinevezték az állami rendelőintézet — poliklinika — szemészorvosának.
Közben megkérdőjelezték az orvosi diploma érvényességét, mondván, hogy a pádovai egyetemen végzettek tanulmányait nem fogadhatják el Romániában. Hogy miért? Másképpen oktatják az orvostudományt, mint itt. Más tantárgyakat oktatnak és a színvonal mértéke sem elegendő. Horribile dictu!
Kérvény kérvényt követett: a tartományi főorvoshoz, az egészségügyi miniszternek, pártszerveknek, vöröskeresztnek, meg még ki tudja kinek.
Mivel szakorvosokból és különösen szemészekből hiány volt országszerte, tovább is foglalkoztatták a rendelőintézetben.
Hosszas huzavona után végül megjött a minisztériumból a jóváhagyás, hogy érvényes a diplomája, a szakképesítése, és folytathatja rendelőintézeti munkáját.
Ugyanazon a héten érkezett meg egy frissen szakvizsgázott fiatal orvos is — miniszteri kinevezéssel — a szemészetre.
Jelentkezett az új kolléga, és meglepődve köszöntötte a rendelőben már ott levő Ármin bácsit.
Miután kölcsönösen bemutatkoztak, és tisztázták, ki kicsoda, átmentek az igazgatóhoz megkérdezni, most mi legyen: érvényes kinevezéssel egy rendelőben, egy állásban ketten?
— Akkor mi most mit csináljunk?
— Sakkozzanak! — volt a lakonikus válasz.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.12. @ 16:52 :: dr Bige Szabolcs-
