Dvorák Etela : váratlanul…

Váratlanul megszólítottál

sápadt volt tekinteted

senki sem nézett rád

s reszketett két kezed

 

Mintha féltetted volna

lelkedet

mintha tudtad volna

a végzet számodra

mennyi bút

rejteget

 

Talán oktalanul bántottak

vétkeidet elrejtetted

megaláztak

s Te nem feledted

 

Most feléd nyújtom

két kezem

tisztán látom a végzetem

 

Hiszem, hogy vétkeid

elszálnak

szavaid többé nem fájnak

soha senkinek sem…

 

félek még néha…

ugye elhiszed???

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Dvorák Etela
Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.