Jószay Magdolna : Utolsó falevél

2008.02.07. Jószay Magdolna Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Utolsó falevél egy csupasz ágon…

 

Utolsó falevél egy csupasz ágon…
vörösbe borult lényege
szívósan kapaszkodik,
remegve, de még
ragaszkodik.
Elvénhedett, ideje lejárt,
úgy t?nik… és mégis szép,
annyira megejt?
kétségbeesett küzdelme
a fennmaradásért.
Vörösbe játszó csillogó falevél,
hideg szél vívja harcát
fényl? világáért –
nem adna mégsem
egy percet sem ingyen…
S hiába minden… ideje lejár
búcsúzik t?le a lenyugvó napsugár,
majd az utolsó falevél is csendben

megadja magát.
Szinte hallom néma sikolyát,
mellyel lelkembe tolul,
amint az arcomba,
s onnan az avarba hull.

Legutóbbi módosítás: 2008.02.07. @ 22:08 :: Jószay Magdolna
Szerző Jószay Magdolna 210 Írás
Nyomdász voltam sokáig, jelenleg kiadóban dolgozom szerkesztő-tördelő-korrektorként. Nagyon szeretem a verseket, magamat ösztönverselőnek mondanám, ugyanúgy előfordulnak szabad- és prózaversek nálam, mint versszerű gondolatok, rímesebb versformák. Témáim főleg emberi érzésekről, emberi kapcsolatokon való meditálásokról, de természetről, családomról, macskáimról ugyanúgy szólhatnak. Egy könyvem jelent meg, Aranygondolatok címen, mely saját eddigi életem olvasmányainak zöméből kézzel kiírt - eddig még más által ki nem gyűjtött - majd nyilván beszedett, betördelt gondolatok gyűjteménye. Az Index Fórumon van Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok c. irodalmi topikom, melyet 1 éve nyitottam Bűvössárkány nicknéven. Amatőrként verselek, azt tartom, könnyebb elviselni örömet, bánatot, fájdalmat, tragédiát, ha ezeket az érzéseket kiírjuk magunkból.