Tudd a sorsod, vadvirág!
Rád nem vár sokáig fény…
Rád nem vár sokáig fény…
Tudd a sorsod, vadvirág!
Rád nem vár sokáig fény,
ékszerként ragyogsz védtelen,
csillagként tündökölsz még,
míg ragyog rád a nyár,
s ha zápor ?zi el
szirmaidról a port,
boldog virágmosollyal
apró arcodon
örömöd végtelen,
s hiszel örök létedben…
Legutóbbi módosítás: 2008.02.06. @ 15:35 :: Jószay Magdolna
Rád nem vár sokáig fény,
ékszerként ragyogsz védtelen,
csillagként tündökölsz még,
míg ragyog rád a nyár,
s ha zápor ?zi el
szirmaidról a port,
boldog virágmosollyal
apró arcodon
örömöd végtelen,
s hiszel örök létedben…
Mi végre is élsz, tudod tán?
Egy pillanat – s letépnek…
ragyogsz pár percig
egy szerelmes lány haján,
s aztán nem marad bel?led más,
mint préselt emlék
két itatós között…
kire ha évek múltán
rábukkan az a lány,
száraz tested fölött
talán csodákra emlékezik…
Vagy meglehet,
tán makrózott
fotóként
?rzi nyomod
egy számítógép
Képek cím?
mappája.