Jószay Magdolna : Vadvirág

Tudd a sorsod, vadvirág!
Rád nem vár sokáig fény…

Tudd a sorsod, vadvirág!
Rád nem vár sokáig fény,
ékszerként ragyogsz védtelen,
csillagként tündökölsz még,
míg ragyog rád a nyár,
s ha zápor ?zi el
szirmaidról a port,
boldog virágmosollyal
apró arcodon
örömöd végtelen,
s hiszel örök létedben…

Mi végre is élsz, tudod tán?
Egy pillanat – s letépnek…
ragyogsz pár percig
egy szerelmes lány haján,
s aztán nem marad bel?led más,
mint préselt emlék
két itatós között…
kire ha évek múltán
rábukkan az a lány,
száraz tested fölött
talán csodákra emlékezik…
Vagy meglehet,
tán makrózott
fotóként
?rzi nyomod
egy számítógép
Képek cím?
mappája.

Legutóbbi módosítás: 2008.02.06. @ 15:35 :: Jószay Magdolna
Szerző Jószay Magdolna 210 Írás
Nyomdász voltam sokáig, jelenleg kiadóban dolgozom szerkesztő-tördelő-korrektorként. Nagyon szeretem a verseket, magamat ösztönverselőnek mondanám, ugyanúgy előfordulnak szabad- és prózaversek nálam, mint versszerű gondolatok, rímesebb versformák. Témáim főleg emberi érzésekről, emberi kapcsolatokon való meditálásokról, de természetről, családomról, macskáimról ugyanúgy szólhatnak. Egy könyvem jelent meg, Aranygondolatok címen, mely saját eddigi életem olvasmányainak zöméből kézzel kiírt - eddig még más által ki nem gyűjtött - majd nyilván beszedett, betördelt gondolatok gyűjteménye. Az Index Fórumon van Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok c. irodalmi topikom, melyet 1 éve nyitottam Bűvössárkány nicknéven. Amatőrként verselek, azt tartom, könnyebb elviselni örömet, bánatot, fájdalmat, tragédiát, ha ezeket az érzéseket kiírjuk magunkból.