ha nem lenne mib?l írni a pajkos bet?ket,
nem tévedne az ujjam hegyére,
mert tinta se fogna,
és ? se aki a fejemben lakik,
aki szereti a fanyar szavakat
ajándékba adni, ha nem tudja is…
én akkor csak a földdel a számban
leszek nyomorult állat,
én megveszek, mint egy beteg,
sarok sötétjébe kapaszkodó eb,
én nem lehetek akkor én,
és ett?l kezdve oly vigyázva fogom
szeretni azt a kis selyemfény?, puha reményt
amib?l a sorok szépülnek, mintha az
az utolsó magzatom lenne a változókor el?tt.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Kerekesné Varga Veronika