Még engem irigyel is valaki,
mikor eszem helyén csak egy kehes macska lakik,
nem is mondhattam még mindent el,
mert van akit nem látok,
nem találok, aki valami álmot figyel,
vagy van valami baja,
én tudom, mert máma a lélek zaja
nagyon zakatolt,
nehéz is gyógyszer nélkül valahol,
ki ne értené,
de ez nem játék,
mikor hullámzik a kedv,
mint nagy, sírós magányos tenger,
kit a halak lefelé,
a madarak más irányban kerülnek,
a legszélén elhagyott hajók ülnek,
és a reszketés akkor nem nemes,
mert kiált valamiért,
valami kevés kis boldogságtabletta megtöltené
azt a cudar vizet fénnyel,
és állatok jönnének,
nem lenne már átok,
de nem! ez nem az, amit barátok
mondanak ebben a pusztasötétségben,
azok nem tudják mit mondjanak,
szegények csak olyan b?nös madarak ?k is…
Legutóbbi módosítás: 2008.02.08. @ 06:21 :: Kerekesné Varga Veronika