Nemes, nagy király volt egykor Hadavir,
ezüst-kürtök zengték hírét s harsona,
de már száz éve a csillag-palota
tartja fogva; elfeledte hadjait.
Varázs ?zi örökre fent az égen,
láncba köti az éj-b?báj hatalma,
ám hiába van t?zb?l a jogara,
szívéb?l nem t?nt el a földi élet.
Mert ha vad vihar tombol és zúg a szél,
riadva ébred álmából s megremeg;
a földre vágyik, de vissza nem mehet;
s ha h?si dalt énekel róla a nép
hiába nyújtja feléjük a karját:
a kastély bezárja minden ablakát.
