A kapitány rekedten énekel
a kocsmában, ahová járok én.
A tetovált kurvák alig férnek el
farának egy-egy féltekén.
A rozzant bárka nem álldogál
többé a rozsdamart part előtt;
nem viszi többé új dagály
a cél felé, mit fárosz fény jelölt.
Lapos hasú sötét vizeken,
nem ring a hófehér virág;
mint pusztából jött idegen,
oly poros e maradék világ.
A söntésben, ha a rum kitart,
bújára egyetlen vigasz marad:
E lebuj zugában együtt ihat
a két ringyóval a fara alatt.
