Felsírtak ma a gesztenyefák…
Felsírtak ma a gesztenyefák,
nyúlós cseppek a gyantás rügyeken,
potyogtak… hulltak… s a szélbe súgták:
Ez a tavasz annyira idegen.
Beléjük bújtam, hogy velük lehessek,
szemeim az ágaikra kúsztak.
Kiszívta a nap és kinevettek,
mikor látták, hogy szárazok maradtak.
Kemény törzsükhöz kérgesedem,
szürke álca arcomnak ráncai.
Meg?rzöm maradék szeretetem:
Faként sem hagylak téged bántani.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.05. @ 20:24 :: Rácsai Róbert