Belefáradok egy kicsit a mába,
mikor mandulaíz?ek a tegnapok.
mikor mandulaíz?ek a tegnapok.
Belefáradok egy kicsit a mába,
mikor mandulaíz?ek a tegnapok.
Talán a holnaptól vagyok ily kába;
nincs hova menjek, csak egyhelyben szaladok.
Azt hiszem, felmászok a szomszéd hegyre,
– bár nincs kötelem, sem ki biztosítana –
menekülni vágyom, egyre és egyre.
A csúcsra, az égbe, a messzi szabadba.
Megállok a tet?n, gyökeret eresztek;
majd kitépem magam, és tovább rohanok.
Huzatom lesodor egy falevelet,
és a szakadékba utána bámulok.
Boldogan futnék tovább a sziklákon,
de a magas partról a vízbe lök a szél…
Az emlékfolyóba merülök, s látom,
ahogy távolodik t?lem egy falevél.
2006-04-10
Legutóbbi módosítás: 2008.02.04. @ 19:27 :: Rácsai Róbert