Szégyellősen melled rám mered,
félszeg testembe mártóztál,
most sejtemmé sűrűsödik ered,
nyelved íze számban motoszkál.
Üres éjek helyett meleged ölel,
benned magamra leltem,
noha távol vagy – mégis itt közel,
szakadatlan harcol kóborgó lelkem.
Apró – rezzenetlen mosolyokon,
szerelmed lágyan mereng,
hamvad permetezi homlokom,
véremből újból vágy dereng.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.26. @ 18:46 :: Serfőző Attila
