Szegény Diána : Ã?gy

jót beszélgettünk,
mesélgettük a keser?t
és der?sre vezettük
a kis bütykös bet?ket,
mert butának t?nnek
most is és néha a dolgok,
nem hiszem, hogy ne lennék boldog
veled, tenálad,
mert vigyáz a vállad engem,
nálad nincs soha fegyver,
az ember téved,
de azért az, és nem kérem,
hogy változz,
vagy nekem áldozz,
nem vagyok én isten,
hiszen ismersz,
nagyon egyszer? lány,
remélem csak, hogy nem silány,
mert adnék magamra
és neked is nagyon,
ha tudnék valamit,
vagy legalább vagyonom lenne,
egy tál cseresznye,
akkor azt ketten ennénk,
te és én lennénk
a ropogós finom ízben az illat,
a jó, a gyönyör,
akkor semmi nem tolakodna közénk,
ami gyötör,
csak falnánk,
a magot hajítanánk, és maradnánk így…