ÁÃ???ginak
Ma méz volt a föld
s könny? habok úsztak az égen
nyár volt csupa zöld
és mi csak hevertünk mint régen
a vén fák alatt
és a tiszta víz
türkiz tükrében elmerültünk
hallva hogyha hív
h?teni naptól forró testünk
h?s karjaiban
s ahogy ott álltál
s?r? ágak tarka fényében
gyönyör? voltál
aztán sétáltunk kéz a kézben
új szerelemmel
s a tó fodrai
ahogy lábad nyomába értek
maguknak csöppnyi
arany-csillámú helyet kértek
hosszú út után
így jött el az est
s árnyainknak a földön karcsú
sötét teste lett
s hazaindult a két halk szavú
halvány mosollyal
——————————
majd elsiratjuk
avarral fedett ravatalán
?szbe fúlt nyarunk
csendben ülve házunk teraszán
hulló lomb alatt
