Tombor Márton : Semmi sem változott

ÁÃ???ginak

Semmi sem változott.

 

Hazaindultam egymagam,
egyedül,
de nem nélküled.

 

Utcai lámpák földhöz csattanó fényén jártam,
frissen rakott,

vagy épp kopott járdákat taposott

hazahúzó lábam,
s gazdáiktól boldog házak figyelték óvón lépteim,
míg részeg, de szerelmes gondolataim
ennek a szabadversnek zenéjére
ropták tántorgó táncukat.

 

Azt hiszem a langyos,

tizenkét fokos tél juttatott eszembe
ezen a februári éjjelen,
amely elvarázsolt oktalan kutyaugatásaival
és a közeli tavasz ígéretével.

 

Úgy vett körül a jól ismert város,
mint héj veszi körül érett gyümölcsét,
s úgy éreztem éber rezdüléseit,

mint jóllakott pók érez mindent a háló közepén.

 

Lábam elé néztem szüntelen,
s mégis id?tlenül láttam
végtelen nyugalmú közös jöv?nket,
s az akarat,

hogy így legyen,
olyan er?s volt,
mint amilyen er?s a napfényes tisztáson
magában álló húszéves tölgyfa.

———————————————————————

Otthon a takarómat vigyázva vettem ki lábad közül,
s helyette lábam tettem oda,

hogy fel ne ébredj
és halkan súgtam,
hogy meg ne halld:
semmi
sem
változott.

Legutóbbi módosítás: 2008.02.06. @ 11:03 :: Tombor Márton