Hazug gondolat
Valamikor fájt, hogy létezel,
Most nevet bennem a gondolat.
Valamikor fájt, ha beszéltél,
Most nem hallom mit mondasz.
Valamikor sírtam, mert vártalak,
Most nem ülök egyedül a padon.
Valamikor a bor volt a szeret?m,
Most esténként nagy a vigalom.
Valamikor titkoltam mindenem,
Most nyugodtan állok eléd, tisztán,
Valamikor szellemként jártam éjjel,
Most mindenki látja lépteim nyomát.
Valamikor hazudtam a világnak,
És nem éreztem ekkora fájdalmat.
Most magamnak hazudok percenként,
Mert nem nevet, hanem sír a gondolat.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.10. @ 09:55 :: Végh Szimonetta