Én másképp gondoltam. Beköltöztettem őket a 100 literes, halakkal teli akváriumba. Atinak, az ékszerteknősnek egy-két emeletből álló szigetet csináltattam apuval, amit az akvárium falára lehetett akasztani, és így volt kis pihenő sziget a számára, a Kék rák pedig beköltözött egy hatalmas nagy csigaházba.
A napok békésen teltek, míg nem azt vettem egyik éjjel észre, hogy Ati a legnagyobb gurámi halamat kergeti, és reggelre a hal nem volt sehol. Pontosabban nem ott volt, ahol kerestem. A hal az akvárium alján feküdt a farkát a rák, a fejét pedig Ati fogta. Ati az egyik oldalról húzta felfelé, a Rák pedig a másik irányból, hogy bevigye a csigaházba. Ati győzött.
A halak védelmében mégis jobbnak láttam Atit kivenni a társas akváriumból és bevittem a munkahelyemre. Ott nagyon jó dolga volt. Aki bejött az irodába, enni akart neki adni, élvezték, hogy a csipeszre tőzött kockatápot Ati elveszi tőlük. Úgy, hogy ha már nyílt az ajtó a teknős nyújtotta a nyakát és figyelt, mert tudta, hogy mindjárt etetés következik. A túletetés miatt Atinak kissé eldeformálódott a páncélja, mert hamarabb nőtt, mint ahogy a páncélja bírta volna.
Amikor jól érezte magát, kint napozott a kis szigetén hátsó lábait hátra, fejét jól előrenyújtva pihent. A vízbelubickolástól sokszor zöldszínű algás lett a háta, amit időnként körömkefével sikáltam le róla. Úgy gondoltam bizonyára jól eshet neki egy kis vakarás, de ahogy kapkodott a kezem és a körömkefe után, talán mégsem voltunk azonos véleményen ezzel.
A rák pedig élte boldogan életét a nagy társas akváriumban, míg észrevettem, hogy másképpen kezd viselkedni. A farka alatt sok apró, fekete gömböcske lett, amit hol védelmezett, hol pedig legyezett a farkával. A rákok szerelmi életét nem ismerem, hacsak össze nem állt Atival, de nem tudom hogyan történhetett, de úgy látszott, hogy kis rákocskái lesznek. Rohantam egyik kereskedésből a másikba, hogy fiú rákot szerezzek, ha előbb nem is, de utólag biztos szüksége lesz rá a Kék ráknak. Sehol nem kaptam, amit találtam az üzletekben az nagyon fiatal példány volt, az idő pedig sürgetett. Sajnos nem jártam sikerrel és néhány hét múlva a Kék rák elpusztult. De most is velem van, kiszárítottan a polcomról néz vissza rám, a farka alatt pedig ott lógnak a pici kis sötét gömböcskék.
Ati a hosszú hónapok és évek során nagyon megnőtt. Már kicsi volt neki az irodában tartott 50 literes akvárium és hazavittem. A Kék rák esetéből tanulva úgy okoskodtam, hogy Atinak is hamarosan szüksége lehet párra, így egy idő után ez okból, meg a helyszűke miatt elajándékoztam apukám egy galambász ismerősének aki leguánoktól kezdve a teknősig, minden féle állatot tart: legalábbis apukám ezt mondta. Gondoltam, Ati nála szakértő kezekben lesz és biztos kap feleséget is.
Néhány hónap múlva tudtam meg, hogy a galambásznak csak mocsári teknősei voltak, így Atit tovább ajándékozta a testvérének. Ott pedig időközben az is kiderült, hogy Ati, valójában Kati, mert lány teknős, így mégsem hozhatom hírbe a nagy Kék rákkal.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: B.G.Boróka
