Csodálkoztam, hogy mi lehet ez. Azután eszembe jutott, hogy biztos anyukám rendet rakott nálam és a régen elfeledett szemetet, amit nem dobtam ki, összeszedte és, hogy figyelmemet hanyagságomra felhívja, jól szem előtt hagyta. Ezzel magamban el is rendeztem a dolgot, gondoltam, majd alkalom adtán egy gyors mozdulattal kiürítem az akváriumot.
Egy kis idő elteltével az akváriumban megmozdult valami. Annyira megrémültem, hogy lemerevedtem egy pillanatra. Jobban megnéztem az előttem fekvő akváriumot és a papírfecnik között két fehéregeret találtam. Ujjongva rohantam át szüleim szobájába és ekkor kaptam észbe, hogy a délutáni tanulás során anyu többször is benézett hozzám, hogy vajon mikor veszem észre a meglepetést. Örömmel tájékoztattam őket, hogy az egereket megtaláltam az akváriumban, és hogy mennyire édesek, aranyosak.
Mindannyian átmentünk az íróasztalomhoz, egy ideig gyönyörködtünk a két kis állatban, ahogy kergetőztek, ahogy kicsi kezecskéjükben megfogva a napraforgót rágcsálták. Azonnal nevet is kaptak: Rudi és Kati. Néhány nap múlva sivító hangra lettem figyelmes, egymásnak ugrottak az egerek. Jobban megszemléltük őket és kiderült, hogy mindkettőjük hátsófelén hatalmas „díszdudor” virít. Két fiút sikerült vásárolni. Heteket kellett várni, mire egy új Katit sikerült beszerezni, utána meg már nem volt probléma.
Az egerek rendkívül tiszta állatok. Előszeretettel fogdostam, másztattam a karomon, a nyakamon és simogattam őket, utána azonnal tisztálkodni kezdtek. Az egyetlen probléma az volt, hogy bárhol is jártak névjegyüket mindenhol otthagyták, ha meg nem takarítottuk elég sűrűn az akváriumukat, akkor igencsak szaglott az egérbirodalom.
Néhány hónap alatt 43 db egérre tornázta fel magát az állomány. Egy ideig még bírtam nevekkel és meg is ismertem őket, de azután feladtam. Már a díszállat kereskedés sem vette át tőlem a piciket, telített volt a piac. Mígnem apukám egy gyermekkori barátja átvállalta tőlem és megszabadított terhüktől.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: B.G.Boróka
