azt hiszem mindig
van valami szépséges
a semmittevésben
hát belefolyok
a gondtalan gondolatba
ilyenkor –
– könny?
vagyok –
a fákra mohát rajzolok és
zölden libben a tudattalan
képzelet ahogy ujjaim
a tócsák körvonalain motoznak
bennem
változatlanul örök
ismétl?dés maradsz
mert a valamin túl is
állandó napnyugta-hangulat
a reggeli ébredés
és mikor
a világ kilencedik sarkából
hajadba kúszik egy túláradó melankólia
csendesen kitavaszodik.
Legutóbbi módosítás: 2008.03.24. @ 12:50 :: csurai zsófi